Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

Tabló - Susan F. Hirsch: Pronouncing and Persevering Gender and the Discourses of Disputing in an African Islamic Court (Füssi Nagy Géza)

mentes torzításoktól, amelyek lehetnek szándékosak, de fakadhatnak feledékenységből is. A nők metalingvisztikai eszköztárában gyakori az egyik legfőbbnek tekintett asszonyi erény, a minden baj és megpróbáltatás ellenére bennük meglévő türelem fölemlegetése. A férfi ellenben igyekszik házon vagy legalábbis családon belül megoldani a problémát, megtagadja a segítséget, végső esetben bántalmazza partnerét, ami az egyik alapvető oka, hogy ritkán fordul ő maga panaszosként az iszlám bírósághoz. Különös jelenségként említhető, és a hagyományok fellazulásával (is) magyarázható, hogy mindkét nembeli peres fél gyakrabban sorolja vádjai közé a házastársi hűség megsértését vagy annak gyanúját. A hallgatóság létrehozása: interakciók a bírósági esetek során és közvetítések A szerző konkrét eset elemzésén keresztül mutatja be a szokványos és az azoktól némileg eltérő szerepek alakulását. Ahmed és Amina jó tizenöt éve házasok, öt gyermekük van, és nem először fordulnak meg a kádinál. Ezúttal öt rokon kíséretében érkeztek. Mindketten rutinos pereskedők, nem könnyű eset várható. Az ügy viszonylag egyszerűen indul: Amina elment egy rokona siratására és temetésére, és a hagyományoktól eltérően illetlenül hosszú ideig maradt távol. Azzal védekezik, hogy a kapott útiköltség visszafelé már nem volt elég, ezért meg kellett várnia a barátait, akikkel együtt indulhatott haza. Azonkívül Ahmed több dologban is elmarasztalható... A két fél előadói modora a szokásosnak megfelelően erőteljesen eltér egymástól. Ahmed kimértebben adja elő mondókáját, kombinálja a „mesét" a tényekkel. Többször hivatkozik vallási és jogi ismereteire, amelyek birtokában „csak rendes emberként viselkedhet". A kádiban egyértelműen szövetségest keres, aki majd segítségére lesz felesége megtartásában és megregulázásában. Amina stílusa ezzel szemben túlfűtött, mondanivalója igazolására rendre tanúkba kapaszkodik, már-már művészi előadásának segítségével nyilvánvalóan a kádit is tanúként próbálja megnyerni. Ahmed ereje tehát a törvények és szokások ismeretében, állítólagos betartásában, Amináé pedig főleg ékesszólásában rejlik. Mivel családjaik (így jelen lévő képviselőik) sincsenek különösen jóban, még nyilvánvalóbb a pereskedők igyekezete, hogy belőlük pártos közönséget kovácsoljanak. A hosszú előadásokból a kívülálló számára is kiderül, hogy már többször különváltak, majd ismét összeköltöztek. Ahmed vádjai közé becsúszik egy „kakukktojás". A méltatlankodás, miszerint Amina nem öltöztette föl hétfőn a gyerekeket, s így azok nem mehettek isko lába. Hogy gyanúsan sokáig távol maradt, azzal ér véget, hogy még üzenetet sem hagyott, mikor jön haza. Hát micsoda férj, aki ezt megengedi, hol a többször hangoztatott tekintélye a megfontolt férfiúnak, aki még a kádiban is pártfogót keres? És Amina azonnal lecsap a gyönge pontra! Három vád szinte csattan a kádi asztalán: férje nem engedi el tisztességesen még a rokona temetésére sem, nem vásárol neki tisztességes új ruhákat, és soha sincs hozzá egy jó szava sem. A bíró azonban nem reagál. Nem áll egyik fél oldalára sem, csak a tárgyalás végén hozza meg döntését, vagy látja el a feleket bölcs tanácsokkal. Közben tovább zajlik a