Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

Tabló - Susan F. Hirsch: Pronouncing and Persevering Gender and the Discourses of Disputing in an African Islamic Court (Füssi Nagy Géza)

nyelvi párviadal. Ahmed állítólagos kompetenciájának bizonyítására számos kérdéssel ostromolja a bíróságot, Amina viszont alig kérdez, nem vitázik, csak mesél, újabb szóvirágokkal ékesíti amúgy is eléggé csavaros történetét. A kádi végül leállítja a patvarkodást. Elmarasztalja az érintett családokat, amiért nem vetnek véget az áldatlan viszálykodásnak, majd szigorúan inti a perlekedő feleket, hogy a jövőben viselkedjenek tisztességes, megértő és hagyománytisztelő férjhez és feleséghez méltóan. Nem áll egyértelműen egyik fél oldalára sem, intelmeinek pedig biztosan lesz némi foganatja, hiszen ha nem hallgatnak a szavára, és tovább folytatják a huzakodást, több mint egyszerűen kellemetlen, egyenesen szégyenteljes lesz ismét hozzá fordulniuk. Különböző nemű beszélők jellemzése: a társalgásokról szóló beszámolók A szuahélik mindennapi életének egyes sztereotípiái, például a döntéshozó férfi és az engedelmes asszony magatartásformái formálisan a vizsgált bírósági esetekben is érvényesülnek. A valóságban azonban ez a hagyományos aszimmetria átrendeződik: az esetek túlnyomó többségében a nő hívja ki a férfit. Erről tanúskodik például, I. hogyan idéznek a peres felek a valóságban, mindennapi életükben elhangzott szövegeket, végrehajtott cselekedeteket; 2. hogyan tükröződik mindebben a nemek szerepe, helyzete, miként jelennek meg ebben a szférában szándékaik és törekvéseik; 3. hogyan érvényesülnek a szuahéli nyelvhasználat évszázados normái, például a sértő vagy durva kifejezések kerülése. 1. A gyakran kerettörténetekbe foglalt idézetek és beszámolók az idézettre hárítják a konfliktus miatti felelősséget. Az ilyen szövegalkotás vagy interpretálás törvényszerűen legtöbbször az egyes esetek legkritikusabb, feszültségekkel, ellenségeskedéssel leginkább terhelt részleteinek taglalásakor jelenik meg. A felek ilyenkor igyekszenek nyelvi technikák alkalmazásával is a maguk javára billenteni az igazságszolgáltatás mérlegét. 2. A nők a társadalmi normáknak és elvárásoknak megfelelően előszeretettel helyezik magukat az ártatlanul bántalmazott vagy megsértett áldozat szerepébe, miközben a férfiakat ok nélküli durvasággal, brutalitással vádolják. A férfiak viszont rendszerint hangoztatják, hogy igenis minden okuk megvolt a szigorúságra és keménységre, azzal is igazolva hozzáállásukat, hogy „különben is, mindenki más ezt teszi". Mivel a társadalmi minta az engedelmes asszony, a nők legtöbbször gyengén vagy egyáltalán nem reagálnak az efféle megnyilvánulásokra. Tehát bármennyire is a nő a per kezdeményezője, rendszerint a bíróságon is a férfi irányítja a vita menetét. 3. Mint láthattuk, az idézeteket általában keretbe foglalják. Ennek elmaradása önmagában is a fokozódó agresszivitás jele. Más stiláris elemekkel és metaligvisztikai viselkedési formákkal együtt ez természetesen főként a férfiakra jellemző, s amint a mindennapi életben is, a nők agresszivitása ritka jelenség, mivel hangsúlyozottan az irántuk meglévő elvárások ellen szól. Mind a férfiakra, mind a nőkre jellemző, hogy harmadik felet ritkán vonnak be (akár tanúként) vitás ügyek hivatalos elbírálásába.