Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)

FÜLÖP HAJNALKA: A varró falu

még befejezetlen.

10 A másik jelentése: az alkalom, amikor (té!

; estéken) többen összeülnek egy háznál közösen varrni; ilyenkor a háziasszony vacsorával kínálja a többi varróasszonyt (és ő maga sokkal kevesebbet tud varrni a vendégek kiszolgálása miatt, mint a többiek). A „varró" hasonló a korábbi „fonóhoz", csak az együtt végzett munka a varrás és nem a fonás. Azok vesznek részt a varrón, akiket a háziasszony meghív: a közeli nőrokonai (anyja, leányunokája, testvére), a szomszédasszonyok és -leányok, a barátnői. Spontán módon nem alakulnak ki varrók. Ha egy-két asszony összeül, és együtt varrnak, az még nem varró. Attól válik azzá a közös munka, hogy vacsora is van, és a nők késő éjszakáig együtt dolgoznak." A kivarrott (hímzett) ruha- vagy terítődarabok varrógéppel vagy kézzel történő összevarrását „összeállítás"-nak mondják (pl. azt a műveletet nevezik így, amikor a hímzettgyöngyözött „pántlikákat", vagyis a „ruhakötéseket" rávarrják a pliszírozott kötényre). Ha varrógépen ruhát varrnak, annak szintén „varrás" a megjelölése, de a szövegkontextusból kiderül, hogy ez a munka nem azonos a varrásnak nevezett tulajdonképpeni hímzéssel. A „varrtam magamnak egy ruhát" mondat a gyerőpatakiak számára azt jelenti, hogy géppel varrt magának egy kötényt a beszélő. Ha a falubeli varrónők valamelyikét emlegetik, akkor a „varr" szó velük kapcsolatban elsősorban azt jelenti, hogy megrendelésre valakinek valamilyen ruhadarabot készít, és csak másodsorban jelent hímzést. A hímzés kifejezést nem használják a gyerőpatakiak. A varráshoz kapcsolódó tevékenység még a „gyöngyözés". Ez a munka - attól függően, hogy milyen ruhadarabról van szó - a hímzett vagy mintával kirajzolt anyagfelület gyöngyökkel való hímzését vagy díszítését jelenti. Azokat a ruhadarabokat, amelyeket eladásra szánnak, csak díszítik a gyönggyel („meggyöngyözik", vagyis néhány szem gyöngyöt varrnak a selyemszállal hímzett mintákra), a saját használatra, ünnepi alkalomra készített ruhadarabokat „kirakják" gyönggyel (az előrajzolt mintát sűrűn, hézagok nélkül kihímezik gyönggyel). A saját használatú ünnepi öltözetre a továbbiakban nem térek ki.

12 Varrás és anyagszükséglet Ha eladásra szánt ruhadarabot vagy terítőt akar varrni a gyerőpataki asszony, az alapanyagok a következők: kasmír (amit ők „szőr"-nek mondanak) vagy „selyem"-nek nevezett anyag,

13 amely különböző minőségű vékony, az anyag színével megegyező színű, apró mintájú, műszálas textília;"

1 papír (csomagoló- vagy újságpapír), amely a célnak akkor felel meg, ha viszonylagvastag és 60-70 cm hosszú csíkokat lehet szabni belőle;

15 hímzőfonal, vagyis „selyem" (hogy éppen textíliáról vagy hímzőfonalról van-e szó, a beszédhelyzetből derül ki); „gyöngy", amely egészen apró, ha eladó ruhára varrják; a saját ünnepi ruhadarabokat nagyobb méretű gyöngyökkel is díszítik; „pillangó" (különböző méretű és alakú flitter); „dísz" (keskeny, szőtt selyemszalag); „lenvászon", a mellények béleléséhez és a térítőkhöz; fekete karton a terítők hímzett részeihez; cérna a varrógépbe; zsírkréta vagy házilag viaszból és krétacsonkokból készített íróeszköz a minták rajzolásához; kartonból kivágott virág alakú sablonok. A használt anyagok, hímzőfonalak, gyöngyök, fiitterek színe nagyon változatos. Ha eladásra szánt ún. „rend"-et készítenek, amely hímzett-gyöngyözött mellényből, pliszí-