Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)
FÜLÖP HAJNALKA: A varró falu
rozott és hímzett-gyöngyözött kötényből, pliszírozott szoknyából áll, akkor egyszínű szőrt vagy selymet használnak a varróasszonyok. A hímzőfonalak, gyöngyök, fiitterek, díszítőszalagok színét jól bevált módon (mert így eladható az áru) társítják varráskor a textíliák színéhez. Néhány példa minderre: leginkább a feketével hímzett-gyöngyözött rendeket vásárolják az utóbbi 2-3 évben, de jól el lehet adni a zöldet, kéket, lilát, pirosat, fehéret, barnát is, mindegyiket az alapanyag színével hímezve. Egyéb lehetséges színkombinációk: fekete alapon egyszínű kék, zöld, piros, barna hímzés; színes alapon fekete hímzés; fekete, piros, fehér alapon a mintának megfelelő tarka hímzés, például a virág szára, levele zölddel, a szirom fehérrel. A gyöngyök, fiitterek és díszítőszalagok színe általában az alapanyag vagy a minta színével megegyező, illetve ahhoz nagyon hasonló (a sötétebb és világosabb árnyalatok megkülönböztetése nem lényeges). A térítőket („abrosz", „futó") a mintának megfelelően tarkán hímezik az asszonyok, és természetesen nem díszítik gyöngyökkel. A varráshoz szükséges alapanyagok beszerzése A kalotaszegi kézimunka-kereskedelem 1990 utáni fellendülése folyamán gyorsan kialakult az a gazdasági szerkezet, amely az áru minél előnyösebb értékesítését hivatott közvetlenül vagy közvetve szolgálni. A varró nők a munkához szükséges alapanyagokért többnyire a két legközelebbi városba, Bánffyhunyadra vagy Kolozsvárra szoktak utazni. A hunyadi piacon keddenként mindig lehet lenvásznat kapni, a boltokban cérnát, esetleg hímzőfonalat is. Szőrt vagy selymet inkább a kolozsvári textilgyár bemutatóüzletében, hímzőfonalat a központi boltokban lehet vásárolni. Az utóbbi 3-4 évben azonban jóformán semmilyen anyagért nem kell, illetve egyre ritkábban kell elutazniuk az asszonyoknak Gyerőpatakáról, mert (újból) kialakult a specializálódott vándorkereskedelem, és a helybeli kereskedők is szállítanak a boltjukba ilyen jellegű árut. Kik ezek a vándorkereskedők, honnan érkeznek és milyen áruval? „A Nagymama" az egyik szomszéd faluból való. Szőrt, selymet, lenvásznat és varróselymet szokott eladni. Végigautózik a falun, megáll a központban, akkorra már nagyon sokan észreveszik és kimennek hozzá. Legtöbbször már az utcán eladja az áruját. Ha siet, és nem tud órákig a faluban maradni, akkor a maradék árut az egyik fiatalasszonynál, Ritánál hagyja (Rita korábban a Nagymama falujában volt férjnél), és akkor Ritától ^ tudják meg az asszonyok, milyen áru érkezett, tőle vásárolnak. A Nagymama Rita se- 7 gítségét nem pénzzel, hanem természetben viszonozza: ingyen ad neki néha anyagot, karácsonyra élelmiszercsomagot küld. A Nagymama rendeléseket is szokott teljesíteni _L (pl. ha megkérik, hogy hozzon egyik vagy másik anyagból meghatározott mennyiséget, általában beszerzi), illetve maga is érdeklődik, hogy mire van szüksége az asszonyok- .. nak. Ritkán tudja megmondani, hogy legközelebb mikor jön a faluba. Az árut igyekszik a legközelebbi gyáraktól felvásárolni, de ha ott nem talál megfelelőt, akkor elsősorban a moldvai nagyvárosokban próbálkozik, és a vevőinek azután hosszan, érzékletesen meséli, milyen nagyon messzire kellett elutaznia az áruért, hány napig volt úton, és milyen megpróbáltatások árán jutott az anyagokhoz. A Nagymama nem rendszeresen jár Gyerőpatakára, és soha nem lehet biztosan tudni, hogy valóban azt hoz-e a faluba, amire éppen szükség lenne. 7
