Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)

GRANASZTÓI PÉTER: Eltűnt mindennapok nyomában. Mezővárosi társadalom a tárgyak tükrében (Kiskunhalas 1760-1850)

zisztenciával is találkozunk, akiknek egyáltalán nem voltak gazdálkodási eszközei. Az egyik itt is egy zsidó kereskedő sok bútorral, ágyneművel és ruhával, míg a másik egy módos borbély, akinél 34 darab bútort találtak az összeírok, de „műszereit" már nem. A harmadik is egy iparos, egy szűcs, akinél sok félkész és kész árut írtak össze 32 darab bútor mellett. Tárgyai között sok különlegeset találunk, például „quadrop"-ot, bőrkanapét, kihúzós asztalt, kávésibriket és esernyőt. A csoport több tagja rendelkezett földekkel, az egyik tanyával is, de gazdálkodási eszközt náluk sem írtak össze. Ez összefüggésben lehet foglalkozásukkal (egyik iparos) vagy jogállásukkal (ketten nemesek) is. Az egyik egy „városias" tárgyakkal bíró szabó, aki sok kisebb földet és szőlőt vett, amelyeket feltehetően bérbe adott. A másik kettő nemes, akik közül az egyik a tanyáján élt, ahol még a padlást is összeírták, viszont munkaeszköz alig került elő. Allatvagyona a legnagyobbak közé tartozik, hiszen 24 ökröt, 51 tehenet, 61 növendék állatot, I 6 lovat és 638 juhot írtak össze 1820-ban keletkezett hagyatéki leltárában. A másik nemes iratának keletkezési körülményei nem tisztázottak. Ingatlan vagyona nem lehetett nagy, 25 forintos földje zálogban volt, viszont a legtöbb halasi nemeshez hasonlóan ő is sok juhot tartott (99 darab). Összességében ebben a csoportban módos, sok bútorral, ágyneművel és ruhával rendelkezők találhatóak. Társadalmi jellemzőik szintén jellegzetesek: iparos, nemes, zsidó kereskedő. A nagy eltérés az előző csoporthoz viszonyítva a kevés konyhai-háztartási eszközben érhető tetten (kb. 50-80 darab), ami összefügghet a gazdálkodás kis jelentőségével vagy a hiányos összeírással. A másik csoport tárgyi világa a konyhai eszközök azonos számától eltekintve sokkal szegényesebb. A bútor, az ágynemű és a ruhanemű darabszáma már jól illeszkedik a kisebb gazdálkodók vagy más szegényebb rétegek tárgyi világához. A gazdálkodási eszközök teljes hiánya a föld- vagy szőlővagyon hiányán túl társadalmi jellemzőkkel magyarázható leginkább. Itt is találunk egy szegény özvegyet leromlott állapotú eszközeivel, amelyek között találtak két rossz kapát és egy gereblyét is. A két másik esetben egy borbély és egy katona tárgyait írták össze. Ez esetben a borbély „műszerei" - melyek vagyonának legértékesebb részét képezték - is feljegyzésre kerültek. A militáris dolmány az egyetlen jele - a másik esetben -, hogy valóban egy katona hagyatékáról van szó, amit megerősíthet az is, hogy csak lótartáshoz szükséges eszközt írtak össze a munkaeszközök között (ostor, kefe, nyereg, favilla). A csoport negyedik tagjáról alig tudunk valamit, ingatlan vagyona nem volt, lánya már szolgálónak szegődött. Munkaeszközei 14 darab zsákból álltak, míg más eszközei is a szépszámú konyhai-háztartási eszközök kivételével szegénységét erősítik (hét darab bútor és tizenegy ágynemű). A gazdálkodási eszközzel nem rendelkezők utolsó megragadható csoportjának tárgyi világa nagyon változatos egzisztenciájú rétegeket reprezentál. Ingatlan vagyonnal csak egyikőjük rendelkezett. Hegyi Józsefnek egy kis zálogolt parasztföldje volt, és a „házacskájában" talált bútor jellege is jelzi a mindennapok szegényes világát: egy ágyszékláb, de asztalt már nem találtak az összeírok. Érdemes még megemlíteni két olyan egzisztenciát, amelyek jobban illenek a gazdasági eszközökkel nem rendelkezők sorába. Az egyik ebben a legkevesebb tárggyal rendelkező csoportban is egy zsidó. Komolyabb kereskedéssel nem foglalkozott, vagyonát azért írták össze 1801 -ben, mert bankócédulákkal üzletelt, és nem tudta az ellenértéket megfizetni. Házat vagy szobát bérelt, és miután megbecsülték ingóságát, elzárták azt a ház tulajdonosának kamrájába. Tárgyainak összetétele és jellege alapvetően különbözik az eddig megismert kevés tárgyas, szegé-