Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)

GRANASZTÓI PÉTER: Eltűnt mindennapok nyomában. Mezővárosi társadalom a tárgyak tükrében (Kiskunhalas 1760-1850)

nyebb rétegektől, hiszen például 29 bútora tárgyainak 37 százalékát teszi ki. A másik a református lelkész („tiszteletes"), akinek irata I 745-ből származik, és nem tekinthető teljesnek. A nagy pestisjárványban halt meg, nem sokkal azután, hogy Halasra érkezett. Tárgyai jól tükrözik foglalkozását, sok könyvét (23) írták össze. Bútorai és más eszközei azt sejtetik, hogy még ha hiányos is a leltára, messze nem élt olyan életkörülmények között, mint ahogy a katolikus plébános I 780-ban. Ennek a csoportnak is meghatározó részét jelentik az özvegyek. Az egyik egy módosabb, akinek 22 bútorát, illetve több ruháját és ágyneműjét írták össze. Huszonkét konyhai-háztartási eszköze jóval több lehetett, de a gazdálkodáshoz szükséges eszközök közül csak egy kádat, egy boros- és egy káposztáshordót találtak nála. A két másik özvegy már jóval egyszerűbb körülmények között élhetett. Az egyik leromlott házában lakott, és tárgyait - 12 bútora és 48 konyhai eszköze mellett - csak 12 orsója teszi „különlegessé" és özvegyekére különösen jellemzővé. A másik özvegy is azok közé tartozik, aki 66 tárgyával egyfajta „minimumot" reprezentál: 10 bútor, 4 ágynemű, 3 ruha, 40 konyhai-háztartási eszköz és 6 munkaeszköz. Mielőtt elemzésünk eredményeinek összegzéséhez fognánk, egy eddig figyelmen kívül hagyott tényezőt kell megvizsgálnunk. Közel száz év hagyatékait elemeztük, és eddigi kutatásaink is jelezték, hogy komoly változások, átalakulások történtek az anyagi kultúrában (Granasztói 1996a). Például egyes tárgytípusok kiszorulóban voltak (szekrény, paddeszka), mások elterjedőben (almárium, hátaspad, sublót), miközben a darabszámok is növekedést mutatnak. Mindenképpen meg kell tehát vizsgálnunk, hogy az időtényező mennyire befolyásolja a csoportok összetételét. Azt is elképzelhetőnek tartottuk, hogy egy csoport csak egy korszak tárgyösszetételét tükrözi inkább, hiszen a halasi társadalom is nagy változásokon ment keresztül a közel száz év alatt. Mielőtt a csoportok „időstruktúráját" megvizsgáljuk, a 4. számú táblázatra hívjuk fel a figyelmet, ami megerősíti a feltételezett változásokat. Az átlagos tárgydarabszám nagyobb ingadozásokkal, de több mint megkétszereződött. A változás nem lehetett ilyen nagyságrendű, hiszen már az I 700-as évek végére majdnem kb. 100-ról kb. 200 darabra való növekedés figyelhető meg. Oka ennek abban is kereshető, hogy a korszakunk elején tapasztalt alacsony összdarabszámokat hiányos összeírások okozták. Ettől függetlenül a tárgyak mennyiségének határozott, de ingadozó növekedését mutatja a táblázat. Egy csoport időbeli összetételét az összes inventáriumhoz is hasonlítottuk, de a kb. o> azonos mennyiségű tárggyal bírókéhoz is. Az első hat csoportnál nagy torzulásokat J* egy kivételével - nem tapasztaltunk, időbeli megoszlásuk meglepő pontossággal hasonul lított a két nagyobb minta arányaira.

17 A kisebb eltérésekből - mint ahogy már korából ban jeleztük-arra lehet következtetni, hogy a második nagygazdálkodó-csoport, különösen annak több száz forintos földdel rendelkező tagjai inkább az 1800-as évek előtti gN társadalmi viszonyokat idézik. Tárgyaik mennyisége, összetétele is ezzel magyarázható. A középgazdaságok csoportjai ezzel ellentétben inkább az 1800, sőt az 1820 utáni időszakot reprezentálják erősebben. A sok40-66 forintos földdel rendelkező a gyors földaprózódás folyamatának és eredményének reprezentánsa, és ez különösen vonatkozik a középgazdaságok közé sorolt második, redemptus gazda csoportra. Ez a második és szegényebb, több esetben már a középgazdaságok alsó rétegét reprezentáló csoport közel 50 százaléka az 1820 utáni időszakból származik, míg az I 790 előtti idő44 szakból egyet sem találunk közöttük. Halason a birtokaprózódás óriási volt, az 50 forintos