Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)

PÁSZTORY ESZTER: Sámánizmus és észak-amerikai indián művészet

mos társadalmában fellelhető - vallási specialistákra is használták, akik a szibériai sámánokhoz hasonlóan extatikus transzba estek. Mára sok olyan pejoratív értelmű I 9. századi megnevezést, mint „kuruzsló" vagy „boszorkány", a „sámán" általános elnevezéssel illetnek, amelyben azonban szerencsére nyoma sincs a negatív jelentéstartalomnak. Az, hogy egyetlen szót használunk a különböző társadalmak vallási specialistáinak leírására, abból a szempontból szerencsés, hogy a hangsúly e különböző vallások közötti alapvető hasonlatosságokra kerül. Hasonlóságok azonban nem csupán az egyes sámánok jellegzetességeiben és tevékenységében lelhetők fel, hanem e társadalmak mítoszaiban és hitvilágában is. Mircea Eliade (I 964), napjaink egyik nagy mítoszgyártója különféle hagyományokból gyúrt össze egy egységes és következetes kozmológiát, melyet ő sámánizmusnak nevezett. így mára a sámánizmus a sámánnal rendelkező társadalmak teljes hitvilágát jelöli, és ide tartozik a világ számos „törzsi" népének kultúrája is. Ebben az értelemben a sámánizmus nemcsak térben, hanem időben is rendkívül szerteágazó jelenség. Paleolit kori őseink vallása is valószínűleg sámánizmusnak tekinthető, melynek egyes elemeit majdnem minden kultúrában - így a mienkben is - napjainkban szintén fel lehet fedezni. A sámánizmus az emberiség által ismert legősibb, legelterjedtebb és legtovább fennmaradó vallási rendszerré vált. Azzal, hogy ma valamit sámánisztikusnak nevezünk, a több ezer éves múlt varázsával ruházzuk fel. A mai, gyorsan változó világban bizonyára megnyugtató arra gondolni, hogy némely hagyományunk és magatartásformánk mennyire mélyen gyökerezik, és évezredek során változatlan maradt. Mivel a sámánizmus szó ennyi mindent jelent, fennáll annak a veszélye, hogy teljesen elveszíti jelentését. Az, amit Eliade sámánizmusnak tekint, gyanúsan hasonlít arra, amit ő maga máshol minden vallási élmény alapvető természetének nevez (Eliade I 96 I ). Ma a sámánizmus szó csaknem rokon értelmű a mágikus világkép és az inspirációs vallási élmény fogalmával. Megkérdezhetnénk, hogy minek rágódunk ennyit a szavak jelentésén, és miért baj az, ha a sámánizmus szót tágabb értelemben használjuk. A válasz az, hogy a mai jelentésében használt szó gyakran félrevezető lehet, mivel egyszerre bír nagyon konkrét és nagyon általános tartalommal, és ez esetenként igen zavaró. Azokat a szavakat, amelyeket hirtelen kezdenek el széles körben használni, nem mindig könnyű megfelelően értelmezni. A jelentések széles köre, amely a sámánizmus szóhoz társul, minden valószínűség szerint megmarad. Mindössze annyit tehetünk, hogy minőségjelzőket teszünk elé, melyek arra utalnak, hogy éppen milyen értelemben használjuk: a tágabb vagy pedig a konkrét jelentésében. A sámánizmust olyan vallási rendszerként lehetne meghatározni, amely egy konkrét vallási specialista - a sámán - köré épül, aki transzban képes a természetfölötti erőkkel kapcsolatba lépni. Egy társadalom vallását csak akkor nevezhetjük sámánisztikusnak, ha a sámán központi szerepet játszik benne. Amennyiben a sámán szerepe csupán másodlagos az egyéb vallási specialistáké mellett, akkor ez a társadalom nem a szó szoros értelmében sámánisztikus, hanem csupán sámánisztikus vonásokkal rendelkezik. Tehát ha a sámánizmus szót egy vallási rendszer jelölésére kívánjuk használni, akkor ezt csak az olyan társadalmakra alkalmazhatjuk, amelyben a sámán elsődleges szerepet játszik. Ugyanakkor sámánisztikus elemek, illetve vonások számos más vallásban is felfedezhetők.