Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)
BALI JÁNOS: „Hungarofradizmus" Egy sportegyesület szimbolikája
mas. A sas (sólyom) szimbólum önmaga nem, csak a többi szimbólummal közösen képes a szurkolói azonosságtudat bonyolultabb képletét közvetíteni, szimbolikusan érzékeltetni. A szereplők madár alakban való ábrázolása legtöbbször humoros, tréfás töltetű szójátékon, szóviccen alapszik. Az FTC ifjúsági csapata a „Zöld Sasok (fiókák)" (Nemzeti Sport, 1994- 12. 05.). Amikor rosszul játszott a felnőtt futballcsapat, akkor „ezt a meccset Nagy Béla, a klub krónikása nem a zöld sasok krónikájába írja, hanem a zöld verebekébe." (Nemzeti Sport, I 995. 04. 1 I.). A szurkolói tábor egy stadionrongálással véget ért vidéki bajnoki mérkőzést követően „FTC-sáskahad" (Nemzeti Sport, 1995. 08. 27.) volt. Egy I 995-ös televíziós műsorban megénekeltették a ferencvárosi labdarúgókat, a „zöld kanárikat" (Nemzeti Sport 1995. 08. 05.). A győztes mérkőzések végeztével az „Ólommadarakból újra Zöld Sasok lettek" (Nemzeti Képes Sport, 1994. 06. 07.). „Hajtanak a fiúk akkor is, ha nem megy, ha csak szenvednek, szürkén, unalmasan güriznek, s minden támadásuk átlátszó, ötlettelen, üres. Szóval hajtanak mindig, de ez most nagyságrendi különbség volt. Most valóban szárnyaltak a zöld sasok. Jó lenne tudni, most mitől táltosodtak meg, s máskor miért röpdösnek oly alant, veréb módjára. Talán a latin mondást tartják, hogy Aquila non captat muscas? Hogy a (zöld) sas nem fogdos legyeket? Talán ezért nem győzte le a szerény Sopront a «sasfészekben» és kapott ki Debrecenben olyan csúfosan? A magyar NB l-es mezőny ilyen-olyan színű «legyecskéi» nem volnának méltóak arra, hogy a sasok velük szemben sasok módjára viselkedjenek?". 16 Ezek a félig-meddig tréfás vélemények egyben közösek. Minden esetben a játékosokat (a csapatot) azonosítják a sas (sólyom) alakjával, és havaiamilyen különleges helyzet, állapotváltozás adódik (nem játszanak sas módjára, énekelnek, fáradtak a játékosok), akkor nem a sas (sólyom) képét ruházzák fel ezekkel a tulajdonságokkal, hanem azt állítják szembe egy másik állat - általában másfajta madár- megtestesítette tulajdonságokkal. A zöld sas „kifelé" konkrétan a Fradi-játékossal, általában a Fradival azonosítható, így amikor felmerült, hogy a Fradi három válogatott játékost igazol, a sportnapilap címlapján a három futballista fényképe felett megjelent a következő kérdés is: „Zöld sasok lesznek?" (Nemzeti Sport, 1994- I I. 19.). A fradizmusnak a Fradi-szív mellett legfontosabb szimbólumai az egymással rokon értelmű Fradi-család és ősfradista kategóriák. 17 Egyfelől azt a klubszeretetet és a klubhoz való kötődést szimbolizálják, mely időtlen és örökké fog létezni, melyben a sors által arra predesztinált szurkoló tudatosan felvállalja a Fradival való közösségét, feloldva ezzel o az egyént a közösségben. Másfelől viszont egy hierarchiát is takarhat a fogalompár: ki J, fradistább a másiknál, ki a legfradistább. Különösen megfigyelhető egyfajta „ősiségjog", ^ tehát aki magát, vagy akit mások ősfradistának tartanak, annak jogában áll például Fradi- 1 ügyekről nyilatkozni, esetleg akár kritikai hangot is megüthet egy-egy eset kapcsán. Az ősfradista olyan állandósult legitim státus, mely különböző jogosítványokkal bír arra g nézve, hogy a Fradi-család irányításába és működésébe beleszólhasson, kifejthesse azzal kapcsolatos véleményét, esetleg maga is részt vehessen a teendőkben. Azok az ősfradisták, akiknek valamilyen okból el kellett hagyniuk a Ferencvárost, szimbolikusan továbbra is részei maradnak a Fradi-családnak. Orosz Pál az 1950-es évek végének, 60-as évek elejének kiváló futballistája, aki az azóta eltelt időben elnökségi tagként részt vett már a Ferencváros életében, 1996 novemberében felkérésre újra pozíciót vállalt a labdarúgó szakosztály vezetésében. Önmagáról így vall: „A Fradi-családhoz tartozom és tartóz- 93
