Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)

GRANASZTÓI PÉTER: Eltűnt mindennapok nyomában. Mezővárosi társadalom a tárgyak tükrében (Kiskunhalas 1760-1850)

válaszolásához- kutatásunk jelenlegi állásában -csak a hagyatéki leltárak szolgáltatta információkat használtuk fel. Például a vagyon nagyságának összehasonlításával már jobban megfoghatóvá válnak a tárgyi világok hasonlósága alapján kialakult csoportok. A vagyon nagyságát az állatszámmal és a földnagysággal tudtuk csak mérni, amelynek eredményéről a 7. ábra tájékoztat.

13 A grafikonon és a 2. táblázatban (függelék) az egy csoportra jutó átlagos állatszámot (ökör, tehén, növendék állat, ló, juh) számítottuk ki.

14 Az állatszám átlaga az összeírás esetleges hiányosságából következően az állatvagyon különbségeire hívja fel inkább a figyelmet, és sokkal kevésbé alkalmas az átlagos állatszám bemutatására. A különbségek, eltérések is érzékeltetik és értelmezik a tárgyi világ alapján kialakult csoportokat. Az állatvagyon átlagos nagysága egyértelmű összefüggést mutat a tárgyi világgal. A sok tárggyal és sok gazdálkodási eszközzel rendelkezők sok állatot birtokoltak, a kevés eszközzel rendelkezők viszont nagyon keveset, illetve szinte semmit. Az állattal nem rendelkezők pontosan egybeesnek a gazdasági eszközzel nem rendelkezőkkel, és ez alól kivételt csak két kisebb csoport jelent. Ez utóbbiak viszont, mint majd látni fogjuk, módosabb, illetve városias foglalkozású rétegek, akiknél az állatvagyon főleg juh formájában volt jelen. A gazdálkodó csoportok tárgyi világának jelentősége és az állatvagyon nagysága között nagyon erős a korreláció. Jól kirajzolódik a nagy-, a közép- és kisgazdaságok csoportjainak kisebb-nagyobb különbségeket mutató sora. A nagygazdaságok állatállománya, hasonlóan gazdálkodási eszközük mennyiségéhez, nagyságrendekkel nagyobb, mint a közép- és kisgazdaságoké. Kivételt csak a juhállomány jelent, amely feltűnően nagy a módosabb középgazdaságoknál. Ez utóbbiak abban is a nagygazdákhoz hasonlítanak, hogy nagyon magas az állattal rendelkezők aránya a csoporton belül (kb. 80 százalék). A magas juh-, illetve lódarabszámtól eltekintve a két nagygazdálkodó-csoportot követő öt csoport (3-7.) állatállományának hasonló nagysága megfelel a gazdálkodáshoz szükséges eszközeik mennyiségénél is tapasztalt közel azonos mennyiségekkel. A gazdálkodók legszegényebb rétegeinél az állatállomány nagyon kevés, de már létezése is esetleges, hiszen a két ebbe e körbe tartozó csoportnál (9-10.) 10-16 százalék az állattal rendelkezők aránya. Az egyértelmű összefüggések mellett számos finomabb, magyarázatra váró eltérés is felfedezhető, például az állatszám alapján is megállapítható módosabb középgazdaságok és az őket követő közép- és kisebb gazdaságok közötti, már a tárgyakban is tetten ért különbözőség. A 6-7. csoport kisebb gazdaságainál magyarázatot kell találni arra, hogy a sok gazdálkodási eszközzel rendelkezőknek miért van kevesebb állata, és a kevéssel rendelkezőknek miért ilyen sok. Választ kérdéseinkre, valamint egy-egy csoport társadalmi, vagyoni összetételének jobb megismerését is csak a részletes, az egyénekre lebontott csoportfeltárásoktól várhatjuk. Ebben a megközelítésben tudjuk csak vizsgálni a vagyonosság egy másik fontos mutatóját, a földbirtok nagyságát is.

15 A főbb tendenciák már eddig is kirajzolódtak, hiszen a sok darabból álló és változatos tárgyi világ a módos, a sok állatot tartó rétegekre jellemző, míg minél kevesebb tárgya volt valakinek, annál kisebb volt a valószínűsége, hogy jelentős önellátó gazdálkodást folytatott. A hagyatéki leltárak tükrében úgy tűnik, hogy szinte mindenki gazdálkodott, akinek volt erre lehetősége. A hasonló volumenű gazdálkodást folytatók között ugyanakkor nagy társadalmi és kulturális különbségek is lehettek. Csak a tárgyi világ minden-