Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)

GRANASZTÓI PÉTER: Eltűnt mindennapok nyomában. Mezővárosi társadalom a tárgyak tükrében (Kiskunhalas 1760-1850)

napokig hatoló részletes elemzése fogja kimutatni az igazi különbségeket. Ezek a nagy különbségek vizsgálatunk léptékéből következően csak nagy vonalakban érhetők tetten. Például jól árulkodik a különbségekről egy-egy csoport társadalmi összetétele, bizonyos tárgyak száma vagy a tárgyi világ struktúrája. A két nagygazdálkodó-csoport minden eddigi mutatójával kiemelkedett a többi gazdálkodó közül. Sok gazdasági eszközük és sok állatuk volt. Két csoportra lehetett őket bontani a bútor és más tárgyak mennyiségét alapul véve: egy vagyonosabb és egy kevésbé vagyonos csoportra. Az első csoport bútor- és ágyneműátlaga sokkal magasabb, mint a másik csoporté. Ha egyénileg vizsgáljuk a két csoportot, kiderül, hogy az első csoportban hét esetben harmincnál több bútor és huszonhatnál több ágynemű szerepel. A másik csoportban 24 a legtöbb bútor, míg a legkevesebb I I darab, de a többség kb. 20 bútorral rendelkezett. Az ágynemű csak egy esetben több 20-nál. Feltűnően nagyok a konyhai-háztartási eszközök tekintetében is a különbségek (az átlag 97, illetve I 80 darab). Ezek egyik oka a hiányos összeírás, mivel előfordult (2-3 eset), hogy csak többes számban írtak össze bizonyos tárgycsoportokat (pl. „cserepek", „tálak"). De ettől függetlenül, míg az első csoport zömének (7) I 30-nál jóval több, három esetben 200nál is több, addig a második csoportból hét esetben 80 és 140 darab között ingadozott konyhai-háztartási eszközeinek mennyisége. A munkaeszközök kisebb különbségeitől eltekintve tehát óriásiak az eltérések. Az állatállomány is igazolta ezt, ahol leginkább a juhok száma figyelemre méltó. Az első csoportban egy kivételtől eltekintve minden esetben nagyszámú juhot írtak össze, míg a második csoportban hasonló darabszámokat, de csak öt esetben. A marhák és a lovak száma is jelzi, hogy az első csoportban több a gazdagabb birtokos (nyolcnál több ökör három, illetve egy esetben). A földbirtok nagysága is megerősíti az eddig elmondottakat. Az első csoportban hét esetben volt 100 vagy annál több redemptiós forint után járó földdel rendelkező gazda, míg a második csoportban négy esetben. Ha tovább vizsgáljuk a két csoport földvagyonát, kiderül, hogy míg az elsőnél két olyan birtokos is van, aki nagy mennyiségű földet vett vagy zálogolt, addig a második nagygazdacsoportban egy, de kisebb volumenű ilyennel találkoztunk és egy olyannal, aki földjét már zálogba adta. A másik különbség, ami magyarázhatja a két csoport különbségeit, de ugyanakkor hasonlóságait is, az időtényező, amire tanulmányunk végén majd részletesebben visszatérünk. Feltűnő, hogy a kevesebb tárggyal rendelkező, de sok földet birtokló nagy oj redemptus gazdák közül (második csoport) négyből kettőnek a vagyonát az I 770-es, egynek az I 790-es években írták össze, míg az első csoportban a hétből egy az I 780-as, 21 illetve egy az I 790-es évekből származó nagygazda volt. Minden valószínűség szerint a 1 korszakunk elejéről származó nagygazdálkodók tárgyi világa sokkal szegényesebb volt, mint a korszakunk végerői származóké. A magyarázatok közül nem szabad kifelejteni azt sem, hogy a korai időszakban az összeírás sokkal esetlegesebb volt, sokkal több nem fontosnak tartott - tárgy kimaradhatott az inventáriumokból. A második csoportot társadalmi rétegződését tekintve egységes, egy molnár kivételével csak redemptus nagygazdák (ketten közülük szenátorok is) alkotják. Az első csoport már sokkal vegyesebb, de itt is - természetesen - a többség redemptus. A csoport gerincét a redemptus nagygazdák alkotják, akik mellett ki kell emelni két nemest és egy görög kereskedőt. Ez utóbbi rétegek már magyarázzák is részben a két 34 nagygazdacsoport anyagi kultúrájában tapasztalt óriási különbségeket. A görög keres-