Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)

GRANASZTÓI PÉTER: Eltűnt mindennapok nyomában. Mezővárosi társadalom a tárgyak tükrében (Kiskunhalas 1760-1850)

A grafikai ábrázolás beszédessége ellenére ugyanakkor képtelenség ilyen módszerrel, tapasztalati úton rendszerezni a 200 leltár által megőrzött tárgyi világokat. Az eltérések és a hasonlóságok rendszerezésére, vagyis az elemzésünk alapjául szolgáló táblázat (két­száz sor és hét oszlop adatai) összefüggéseinek a megértéséhez mindenképpen valami­lyen statisztikai módszert kellett alkalmaznunk. A faktorelemzés módszerét választot­tuk, amelynek segítségével sikerült az egyéni szituációkat rendszerezni, és létrehozni a hasonló tárgyi világgal rendelkezők csoportjait. 10 Ugyanakkor a faktorelemzés eredmé­nye önmagában nem bizonyított semmit, csak hipotézist adott a kezünkbe. Az általa kijelölt hasonló tárgyi világú csoportokat egyszerű tapasztalati úton is ellenőriztük. A nyilvánvaló hibák kijavításán, valamint kisebb módosításokon túl érvényesültek, meg­maradtak a kialakult nagy tendenciák. Elemzésünk célja az volt, hogy a tárgyi világok és csakis a tárgyi világok alapján állapítsuk meg a kétszáz leltár tükrözte mezővárosi társa­dalom különböző csoportjait. Az elemzés tehát egyrészt a darabszámokra támaszko­dott, de figyelembe vette - a faktorelemzésnek köszönhetően is - a tárgytípusok ará­nyait is. A faktorelemzés által kialakított, majd tapasztalati úton tovább módosított, változó egyedszámú csoportokat tárgyi világaik struktúrájának atlagaival jellemeztük. Az összes csoport átlagait a 5. ábra mutatja." Végezetül a hasonló tárgyi világú csoportok társadalmi és vagyoni jellemzőit állapítottuk meg. Az 5. és az arányokat mutató 6. ábrán is igazolódnak eddigi megfigyeléseink. A kis­kunhalasi hagyatékok közötti különbségek legnagyobbrészt mennyiségi különbségek, amelyek legjobban a konyhai eszközök darabszámával függnek össze. A tárgyi világok összetételének eltérései kevés kivételtől eltekintve minimálisak. Ez utóbbira jó példa, hogy alig találni olyan módosabb háztartást, ahol ne lenne nagyobb mennyiségben gazdálko­dási eszköz. Az amúgy is kevesebb számú, gazdálkodási eszközzel nem rendelkező ház­tartások között kevés azoknak a száma, amelyeknek tárgyi világa egy más típusú, nem mezőgazdasági életformát tükröz. Éppen ezért a grafikonon látható csoportok kialakulá­sát a gazdálkodási eszközök és a vele szorosan összefüggő szerszámok mennyisége és aránya alapvetően meghatározza. Ez azt jelenti, hogy a legtöbb háztartás struktúrája hasonló, amit legjobban a konyhai-háztartási eszközök magas, 50 százalék feletti ará­nya jellemez. Ettől jelentősen csak a sok gazdasági eszközzel, illetve szerszámmal ren­delkezők térnek el, náluk a konyhai-háztartási eszközök aránya 50 százalék alatt inga­dozik. Ez utóbbi leginkább az első három csoportra jellemző, ahol a munkaeszközök (szer­számok és gazdálkodási eszközök együtt) mennyisége és aránya is nagyon nagy. Ezekben a csoportokban véljük felismerni Kiskunhalas legjelentősebb gazdálkodóit, illetve iparo­sait. Feltűnően nagy a különbség az első két nagygazdálkodó csoport gazdálkodási és szerszámkészlete és a többi gazdálkodó eszközkészlete között. A harmadik-negyedik­től 12 a kb. a hatodikig terjedő csoportok gazdálkodási eszközeinek mennyisége hasonló, átlagosan kb. 30-40 darab, de tárgyi világuk más tételeinek nagy eltérései alapvető-tár­sadalmi, vagyoni, kulturális - különbségeket sejtetnek közöttük. Itt tehát a gazdálkodá­si eszközök egyfajta közép- és kisgazdaságokhoz szükséges mennyiségei érhetőek tet­ten, míg a kb. 8-1 7 darabos átlagnál kevesebbel rendelkezők (7-9. csoport) nyilvánvaló­an már csak a gazdálkodáshoz - akár csak a szőlőműveléshez - szükséges eszközök minimumával rendelkeztek. De felvetődik a kérdés, hogy az inventáriumokban összeírt gazdálkodási eszközök mennyisége vajon mennyire a valóság tükre, illetve mennyire következik az a forrás egye-

Next

/
Thumbnails
Contents