Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)

GRANASZTÓI PÉTER: Eltűnt mindennapok nyomában. Mezővárosi társadalom a tárgyak tükrében (Kiskunhalas 1760-1850)

néhány olyan leltár is ebben a csoportban, amelyek nem teljesek, és azért kerültek felvételre, mert a bútorok összeírása megtörtént.

8 A 200 leltár nagy többsége az előbb elemzett csoportok között helyezhető el, de a különbségek óriásiak közöttük. A mintánk vagyonos - elsősorban sok állattal rendelkező -, illetve nemes- vagy kereskedő-háztartásai kb. 200 vagy annál is több tárggyal rendelkeztek, míg kb. 200 alatt egyre inkább a szegényebb rétegek helyezkednek el. Az iparosok minden szinten megtalálhatóak, tárgyi világuk nagy különbségeket mutat. A tárgydarabszám alapján történő vizsgálat sok érdekességet feltárt, de a valóság és a hagyatéki leltárak megbízhatóságának megismerése, valamint fő célunk, a tárgyak tükrözte társadalmi rétegződés megállapítása érdekében mindenképpen a tárgyi világ struktúrájának vizsgálatára kell koncentrálnunk. A tárgyi világ struktúrájának különbségei a vagyoni különbségeken túl már életmódbeli vagy kulturális különbségeket is jelezhetnek, a nagyon torz struktúrájú leltárak pedig az összeírás hiányosságára utalhatnak. A tárgyi világ struktúráját hét tárgyféleség: bútor, ruhanemű, ágynemű, konyhaiháztartási eszközök, szerszámok, gazdálkodási eszközök és egyéb tárgyak alapján vizsgáltuk.

9 Mint minden csoportosítás, tipizálás, úgy ez is sok problémát vet fel. Rögtön le kell azonban szögeznünk, hogy jelen elemzésünkkel nincs más célunk, mint „madártávlatból" szemlélni és nagy vonalakban megérteni a tárgyi világo(ka)t és rajtuk keresztül a halasi társadalom rétegződését. Ezért nem akartuk további kisebb csoportokra bontani az előbb említett hét csoportot, már csak azért sem, mert későbbi elemzéseink- nem a jelen tanulmányunk - során kívánjuk ezt majd megtenni. A csoportok kialakítása ettől függetlenül magyarázatot kíván. A ruhanemű-ágynemű szétválasztása indokolt, hiszen két jól elkülöníthető tárgycsoportról van szó. Például míg az utóbbi általában a feleség vagyonához tartozott, az előbbi gyakran a férj ruhadarabjait is jelentette. Ettől függetlenül a kettő-például mennyiségi - összefüggése nem tagadható, bár a ruhaneműt csak a leltárak 56 százalékában írták össze, míg az ágyneműt 67 százalékában. Problémát jelentett az elemzés során az összeírt ruha mennyiségének leltáronként! rendkívül nagy ingadozása is, ami a ruhanemű összeírásának bizonytalanságait is jelezheti. A két tárgytípus több más problémát is felvet, hiszen tudjuk, hogy ezek általában a feleség vagyonához tartoztak, amit nem kellett összeírni az árvák vagyonával. Elemzéseink nyomán könnyű volt kimutatni, hogy az ágyneműt nem tartalmazó leltárak erre az okra vezethetők vissza, és nem társadalmi vagy vagyoni különbségekre. Éppen ezért az ágyneműs és ágynemű nélküli leltárakat elemzéseinkben mindig külön kezeltük. Vitatható a konyhai-háztartási tárgyak együttes kezelése is, hiszen ez a csoport átlagosan a tárgyi világ 40-60 százalékát jelenti. Bár sokféle tárgy tartozik ebbe a tág csoportba - a tálalás, a sütés-főzés, a feldolgozás, a tárolás, a mosás stb. eszközei -, igazából legfeljebb a tálalás eszközeit lett volna érdekes különválasztani, amit ebben a megközelítésben nem tartottunk fontosnak. Magyarázatot kíván a „szerszám" tárgytípus is. Itt található minden olyan tárgy, amely nem tartozik közvetlenül az állattartás, a földművelés vagy a szőlőművelés eszközkészletébe, így például az iparosok munkaeszközei és a földművelő gazdaságok hasonló eszközei is, mint például a balták, a fejszék, a kalapácsok, a fűrészek stb. Ennél a csoportnál egy-egy tárgy hovatartozása nem befolyásolja elemzéseink eredményét, de az egész csoport elválasztása a szőlőművelő, földművelő, illetve állattartó eszközöktől sok érde-