Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)

FÜLÖP HAJNALKA: A varró falu

tököt termeszt). Évente egy disznót vág közösen a fiával, és általában még három malacot nevel 60-80 kg-os súlyig, azokat eladja a faluban. Három kecskét tart, a tejüket a malacoknak adja, évente egy gidát levág, a többit eladja; általában 15-25 tyúkja szokott lenni. A gazdasági munkák közül csak a kukoricaültetésben és néha a favágásban számíthat a veje segítségére, egyébként minden férfimunkára napszámost kell fogadnia. A rendszeres havi jövedelme 68 000 lej özvegyi nyugdíj (szövetkezeti tagsága után járó nyugdíját már kérvényezte, de I 996-ban még nem kapta meg), és ezt az összeget egészíti ki a varrásból származó jövedelmével. 4-8 rendhez szükséges anyagot szokott egyszerre megvásárolni, maga varrja meg és adja el Körösfőn kereskedőknek. Árusításkor többnyire megrendeléseket is kap, ami lehetővé teszi számára a viszonylag folyamatos varrást, illetve pénzszerzést. Egy rendhez a teljes befektetése 18 000 lej, a tiszta nyeresége 32 000 lej (I 996-ban). (C) A harmadik kategóriába azok a fiatalasszonyok és egy leány tartoznak, akik a családon belül önállóan, anyjuktól, anyósuktól függetlenül szervezik meg a varrással kapcsolatos munkáikat, és a varrásból származó jövedelmükkel egymaguk rendelkeznek. Mindössze hárman vannak a faluban. Számukra a kézimunka-kereskedelem a viszonylagos függetlenséget, szabadságot és önrendelkezést biztosítja a családon belül. Mindhármuknál némileg különbözően valósul meg és különböző mértékű ez az önrendelkezés. Itt csak egyikükről írok bővebben. Víg Edit 1969-ben született középbirtokos családban. Az édesapja egyike a hagyományos módon, mezőgazdasági gépek nélkül gazdálkodó nyugdíjas gyári munkásoknak. Editet érettségi után adták férjhez egy nagygazda fiúhoz. Édesanyja korán felismerte Edit határozottságát, ügyességét és szabadságvágyát, ezért még mielőtt a leánya eldönthette volna, mit is akar, gyorsan férjhez adta, mert félt, hogy elhagyja a falut. Egyúttal be nem vallott vágya is teljesült, hogy a gyermeke nagyobb gazdákhoz, a faluban rangosabbnak tekintett családba került, mint amilyenben született. (A faluban igyekeznek bármi áron otthon tartani, és a társadalmi hierarchiában a saját helyzetüknél feljebb, de semmiképp nem lejjebb kiházasítani a fiatalokat.) Edit dolgozni akart az egeresi gyárak egyikében, de a politikai változások után vállalkozó bátyja meggyőzte, hogy inkább maradjon otthon és varrjon, mert úgy is kereshet annyit vagy többet, mint a gyárban. Edit azóta folyamatosan varr, csak rendeket és mellényeket készít két butiknak Budapestre és Szentendrére. O a korábban 3. csoportba sorolt megrendelők egyike, egyes részmunkákat az állandó bedolgozóival végeztet el. Mivel magyarországi megrendelői nagyon igényesek, ezért neki is annak kell lennie a bedolgozókkal szemben. Edit egyike azon kevés asszonyoknak, akik meg szokták tervezni a munkájukat, beosztják, és nem kapkodnak, nem éjszakáznak az áruszállítás előtti napokban. Egy-egy budapesti útja alkalmával átlagosan 57 000-60 000 Ft-ot keres (ez a tiszta nyeresége). Ezt az összeget a saját belátása szerint, önállóan használja fel (pl. televíziót vett, parabolaantennát, háztartási gépeket és divatos ruhákat). Gyerőpatakán ritka, hogy az egyik családtag a saját keresetét nem a közös kiadások fedezésére szánja, hanem önállóan gazdálkodik vele, és különösen az ritka, hogy ezt a fiatalasszony teszi. Edit is egy házban lakik férje szüleivel, és a háztartást közösen vezetik, közös a konyhájuk. Férje gyári keresetét (ami I 50 000 lej havonta, télen 100 000 lej munkanélküli-segély) közösen költik el élelmiszerre és a férj ruházkodására, valamint tűzifára. Megtartották a faluban elvárt formákat (a családfő tartja el a családját, a meny közösen dolgozik a családdal