Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)

Tabló - Érzéki utazások Michael Taussig: Mimesis and Alterity: A particular history of the senses (Holló Imola)

szédmódot mint mágikus művészetet vizsgáljuk. Taussig szerint azonban Malinowski elsiklik a tudomány és a felvilágosodás mitológiájának elsődleges fontossága fölött, amely a mágia kultúrájára és a hozzárendelt készségeknek a reklámozás, politikai beszéd erejében játszott szerepére egészen más fényt vet (278. p.). Walter Benjamin ( I 969) elmélete a modernitásról - ami egyszerre törli el és ugyanakkor szüli újra a primitivitást öntudatlan formában a mimetikus gépek kultúraalakító mindennapivá válásával -Taussig szerint modernitásunk kulturális önértelmezésének vakfoltjára világít rá. A filmművészet elterjedésével háttérbe szorul a „mesemondó" orális kultúrája, ahol „a mesemondó jelenléte (gesztusai, hanghordozása és személyiségének egész kisugárzása) úgy ivódott bele magába a történetbe, mint a keramikus agyagot formáló ujjainak nyoma a készülő edénybe" (26. p.). A mimetikus reprodukcióra képes gépek az érzékeket új összhangba rendezik. A filmnézés érzéki tapasztalásában ugyanúgy, mint a gyermeki én kialakulatlanságában „... folyékonyság, áthatolhatóság uralkodik, és ez az a minőség, amelyet a film előhív és amelyből valóságidéző hatásának elsöprő ereje fakad, és amit a »kepekkel és mozgásaikkal való összeolvadás, az azokba való felszívódás lágy, szimbiotikus érzetének felkeltésével ér el« - sugallja Gertrude Koch - »azokat az első, lényegi motorikus tapasztalatokat idézve, amelyek négykézlábról való felállásának első lépéspróbálgatásai során minden ember alapvető élettapasztalatát kepezik«. Ebben a folyamatban a szem olyan tárgyakra irányul, amelyeket a kéz nem tud megfogni." (35. p.) Benjamin szerint a modern termelésben a kéz szerepe rendkívül lecsökken, ami a „kéz, szem, lélek konstellációját" (értsd: a hagyományos érzékelés-észlelés kulturálisan kondicionált összhangját) szétbontja. A film a modern mesemondó, ugyanakkor létrehozza a kéz, szem, lélek új konstellációját (érzékelésegyüttesét) a film által megnyitott takülis látás új érzékelésének életbeléptetésével. „A zenei felhang (egy dobbanás) észlelését nem fedi teljesen, ha azt mondjuk: » h a I lom«. Ugyanígy a filmes felhang észlelését sem fedi teljesen, ha azt mondjuk: »latorn«. Mindkettő számára új formulát kell bevezetnünk szótárunkba: »érzem«." (28. p.) „A mimetikus gépek azon tulajdonsága, hogy egy árutermelő világ színképébe foglalt érzékiséget magukba tudnak szívni, nem más, mint egy optikai tudatalatti felfedezése, amely a valóság felfedezésének új lehetőségeit nyitja meg, és ugyanakkor eszközként szolgál a kultúrának és a társadalomnak ezen új lehetőségek szerinti átformálására. Ma a műalkotás összefolyik a tudományos munkával úgy, hogy újrafetisizálja és egyben hasznot húz a piacra dobott valóságból, amin keresztül »profan megvilágosodashoz« vezet." (23. p.) A profán megvilágosodás a képi világok fiziognómiai aspektusának a mimetikus gépek által lehetővé tett feltárásából születik. Ez az az öntudatlan primitivizmus, amit a modern világ a mágia helyett önkéntelenül hozott létre. A profán megvilágosodás egyben felhasználatlan új lehetősége is a modernitásnak. Felhasználatlansága mágiájának fel nem ismerésében, elnyomásában rejlik, aminek hiányában az áruk és mindaz a gépek által mimetikusan reprodukált kép(más), amely kultúránk szerves részeként folyamatosan körülvesz bennünket a szokás öntudatlanságába szürkülve, nem rendelkezik azzal az aurával, azzal az erővel, ami minden mimetikus-mágikus másolat implicit természetéből adódik. A megszokott képek (reklám, film stb.) és áruk egyedül akkor nyerik el (vissza) teljes jelentésüket, amikor egy egészen más kultúra kontextusának hát-