Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)

Tabló - Érzéki utazások Michael Taussig: Mimesis and Alterity: A particular history of the senses (Holló Imola)

vény) népe utazik, amikor a gyógyítóember hívja őket, lélegzete arany széllé változott, hogy meggyorsítsa csónakjaikat, amelyeket vaginája szeméremajkaiból készítettek. Vékonybeléből épült a genipa népének arany háza és vastagbeléből pedig az ezt a házat díszítő zászlók..." (113. p.) A gyógyítóembernek a láthatatlan világ feletti hatalma, ereje abból a tudásból áll, amely minden létező lény szellemi megfelelőjének (lelkének) eredetét, nevét és működésmódját ismeri. Amikor faragott gyógyítófiguráiban életre énekli ezeket a (szellemeket) lelkeket, akkor elénekli nekik eredetüket, nevüket, és működésüknek megfelelően megelevenedésük mozgásának túlcsorduló, mimetikus leírásával utazni hívja őket. Tudása megeleveníti a minden ízében (és kozmikus szintjeiben) a nagy Anyából, Muu-ból teremtett láthatatlan világot. Amint a láthatatlan lelkek a látható figurákba költöztek, a látó maga válik a két világ közötti érintkezés és egymásba-, egymásrahatás előidézőjévé. A mimetikus készség többrétegű alkalmazásával így válik lehetségessé az élet reprodukciója, a másolással kezdődő és transzformációval végződő mimetikus-mágikus (mert a való világban is változást okozó gyógyulás) készség kultúrateremtő cselekvése. Mind a belső, mind a külső tájakon a kuna férfiak utaznak, felveszik a külső másik, a fehér ember ruháját, felfedezik, és kultúrájuk megtartásával elhelyezkednek a fehér ember külső világában. A kuna nők belső tájakon és külső reprezentációjukban hordozzák az explicit indiánságot, varrják rendületlenül mola ingeiket, amelyek egyszerre jelenítik meg indiánságuk konkrét és szimbolikus lényegét, ugyanakkor „torz tükörként" a fehér ember indián látta mását azzal, hogy fő motívumaivá teszik a nyugati reklámok formáit, kiegészítve saját kifejezés- és szimbólumtáruk elemeivel, egyszerre másolva és transzformálva azt. Fonográf a dzsungelben - a reklám mágikus művészete Az Edison által I 877-ben „feltalált" fonográf gyors lázba hozta a Nyugatot, hogy aztán hamarosan belesüllyedjen a mindennapi tapasztalat természetességébe az újabb, mimetikus reprodukcióra képes gép furcsa jelensége. A fonográfláz a gyarmati világ törzsi népei esetében az áhított primitivitást felfedezni vélő művészi (film és egyéb) irányzatokat ugyanabba az irányba fordította, mint számos utazót és etnográfust. A modern ember megmutatta és kíváncsian figyelte a természeti ember reakcióját mimetikus masinájára. A. C. Haddon, cambridge-i antropológus a század elején a Torres-szorosban, Ausztrália és Új-Guinea között végzett terepmunkát, amelynek fényképei közt rögzítette a torres-i szigetlakók első találkozását az általa bemutatott fonográffal. Még híresebb ennél Robert Flaherty Nanook című filmje, amelyben Nanooknak, az északi eszkimó vadásznak és törzsének a fonográffal való találkozását filmesítette meg. Taussig szerint nem annyira a saját kultúrájának mimetikus dominanciáját és hatalmát hordozó gép káprázatával való dicsekvésnek vagyunk itt tanúi, sokkal inkább a fehér embernek a „vadember" csodálkozása fölötti káprázatának, ami civilizált modernitásunk mélyebben fekvő tartalmaira világít rá. Malinowski I 934-ben kiadott Coral Cardens and their Magic című művében párhuzamot von a Trobriand-szigeteki kerti és szerelmi mágia, valamint az európai reklámozás között, arra késztetve, hogy mind a reklámozás jelenségét, mind pedig a politikai be-