Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)

Tabló - Érzéki utazások Michael Taussig: Mimesis and Alterity: A particular history of the senses (Holló Imola)

val? A tengerész? A bennszülött? És amit utánoznak, az nem a másik utánzásának utánzása? (Gondoljunk az ásítozó tengerészeket utánozó vadat utánozó tengerészre.) Hol van, és hogyan ragadható meg, hogyan rögzíthető az egymásra reagáló mimézis képalkotásának ide-oda ugráló terében az „eredeti" kép? Egyáltalán, mit jelent az „eredetit" keresni? Taussig szerint azt az ismeretelméleti biztonságot, amelyben eredeti és Más úgy is, mint másolat és úgy is, mint idegen - világosan megkülönböztethető és minősíthető a szilárd alapon nyugvó identitás létrehozásának létszükségletében. A civilizált a vad, a primitív kontrasztjában nyeri el (ismeretelméletileg is) teljes jelentését. A vad, primitív tulajdonítások markánsan megjelenő két - pozitív és negatív - oldala tovább finomítja a képet. A Panama-csatorna építésénél dolgozó feketék, fehérek és indiánok gazdasági, politikai helyzetének részletes elemzésével Taussig rámutat arra a furcsa jelenségre, amely a vadnak, primitívnek a pozitív és negatív arculatát az indiánokra és feketékre osztja. A nemes, a vad indián az elvesztett paradicsomi képét idézi a civilizációval együtt járó veszteség utáni nosztalgikus vágyakozás révén; míg a feketék a gyarmatosítás brutalitásának képeit hordozzák magukon felszabadulásuk után is mint „sehova sem illeszkedő", a történelemből végérvényesen kificamodott nép. A panamai kuna indiánokról már a 18. században is születtek leírások, de számunkra századunk etnográfiai anyaga éppen elég különlegességet tartogat. Már Erland Nordenskiöld svéd etnográfus és kuna indián asszisztense [aki egyébként a kuna látó (nele) segédje volt, és eredetileg az ő megbízásából kezdte írásba rögzíteni a kuna gyógyítóénekeket és mítoszokat],

2 Rubén Pérez I 930-1 940 között végzett és a göteborgi Etnológiai Múzeumban dokumentált kutatásaiból is kitűnik, hogy a kuna indiánok a civilizáció érintésére egymás után gyors ütemben szétbomló más törzsi kultúrákkal ellentétben kimagasló adaptációs készséggel, más szóval kulturális integritással rendelkeznek. A szárnyait próbálgató, születő panamai állam világpolitikai feszültségek közötti történelmi helyzetében a kuna indiánok hallatlan etnikai identitásának és politikai „függetlensége" megszületésének lehetünk tanúi. Ez a történet egyszersmind a „fehér indiánok" és a mimézis készsége politikai és kozmológiai dimenziókat át- és összefogó erejének a története is, különös mérföldkő a gyarmatosító történelembe ágyazott, antropológiai másik képmásának alakulásában. F—* * -5 Marsh úr, a fehér indián R. O. Marsh, fehér amerikai állampolgár, aki 1910-ben rövid ideig a panamai amerikai követség első titkára volt,

3 1923-ra megszállottja lett a fehér indiánok felkutatásának a Darién-félszigeten. A korai 20. század ipari kapitalizmusának két óriása (Henry Ford és Harvey Firestone) megbízásából kaucsukültetvényeket felkutatni indult erre a kettős „missziós" útra 1924-ben. A fehér indiánok megkeresését az amerikai Smithsonian Institution támogatta Baer professzor (fizikai antropológus) és tudományos „felszerelésének" részvételével. Marsh különös csapata - 370 fontot nyomó katonai felszerelésének segítségével - egyre mélyebben hatolt Darién dzsungeleibe. Miután kiderült, hogy a Selfridge kapitány által 1871 -ben az amerikai titkosszolgálatnak készített térkép haszI 82 nálhatatlan, Marsh megérzéseire hagyatkozva folytatta útját. Az első támaszpont, ahol