Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)

HELTAI GYÖNGYI: Tendenciák a kortárs vizuális antropológiai gondolkodásban

HELTAI GYÖNGYI Tendenciák a kortárs vizuális antropológiai gondolkodásban A tanulmány az etnográfiai filmre vonatkozó új elméleti elképzeléseket mutatja be két, e témának szentelt kötet (Film as Ethnography és Ethnographic Film Aesthetics and Narrative Traditions) alapján. A kulturális reprezentációt vizsgáló posztmodern diskurzus kontextusában a dolgozat azokat az új elképzeléseket taglalja, melyek a „filmkép" és a „szó" hiteles etnográfiai szövegteremtő képességét vetik össze. A cikk azt kívánja igazolni, hogy az etnográfiai filmelmélet új koncepciói nem csupán azoknak a módszertani változásoknak az egyszerű imitációi, alkalmazásai, melyek a kulturális antropológiában annak „irodalmi fordulata" következtében végbementek. Bár a vizuális antropológia irodalmát a 70-es években alapvetően egy pozitivista irányultság jellemezte, a Principles of Visual Anthropology szerzői a kulturális örökség filmen való megörökítésének lehetőséget és szükségességet hangsúlyozták, de már ebben az időszakban is voltak olyan filmes antropológusok, elsősorban David MacDougall és Jean Rouch, akik ugyanazoknak a reprezentáció objektivitására vonatkozó problémáknak és elméleti kételyeknek adtak hangot, mint a kor antropológusai. A cikk azt törekszik tehát bizonyítani, hogy az etnográfiai film és a kulturális antropológia vonatkozásában inkább egy párhuzamos elméleti fejlődés jellemző. Az írás bemutatja és vizsgálja az etnográfiai film néhány új definícióját és kategorizációs modelljét. Be kívánja határolni, hogy az etnográfiai film vizsgálatában milyen módon és milyen mértékben alkalmazhatók a posztmodern irodalomelmélet és a readers' response theory fogalmai. A dolgozat azt is nyomatékosítja, hogy a szerzők által javasolt módszertani irány mind az etnográfia, mind az etnográfiai film számára a dialógusra épülő reprezentációs formák alkalmazása. Napjainkban, amikor az etnográfiai film elfogadott szubdiszciplínává vált a vizuális és kulturális antropológiában, fontos, hogy az e területre vonatkozó kortárs elméleti kutatások eredményeit a magyar közönség is megismerje. ^\ z etnográfiai film egyszerre része a vizuális antropológiának és a dokumentumfilmgyártásnak. Ezt az „öszvérműfajt", közel százéves története ellenére, sokáig nem tekintették hiteles reprezentációs formának az antropológusok. Az etnográfiai filmelméletre vonatkozó kortárs nyugati elképzelések feltérképezésére alkalmas két kötet (CrawfordSimonsen 1992; Crawford-Turton 1992) bemutatásakor tehát elsősorban azokra az okokra helyezem a hangsúlyt, melyek napjainkra az antropológiai kutatás és elmélet szférájában is növelték az érdeklődést a vizuális antropológiai módszerek s az etnográfiai film iránt.

1 A szaktudományok és a szubdiszciplínák fejlődésének logikája alapján feltételezhetnénk, hogy az etnográfiai film „rehabilitációja" csupán a kulturális antropológia közelmúltbeli módszertani és stiláris válságának - úgynevezett irodalmi fordulatának - kö-