Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)

BALI JÁNOS: „Hungarofradizmus" Egy sportegyesület szimbolikája

sággal összefüggésbe hozott értékeivel. A kudarcok okait ritkán magyarázzák a képességek hiányával, hiszen éppen a magyar nemzettudat lényeges szervezőeleme a „tehetséges nép (nemzet)" elképzelés. Ezt támasztják alá azok az - elsősorban olimpiai - sportsikerek, melyek alapján (pl. a lakosság számarányához vagy az ország területéhez viszonyított aranyérmek számát tekintve) Magyarország a világ legsikeresebb, legtehetségesebb országa. A Fradi, ha vereséget szenved európai vetélytársától, mindig kishitűen játszik. Ez a magyar és a ferencvárosi labdarúgás rákfenéje. Egy váratlan Fradi-győzelmet éppen ezért legtöbbször nem a fizikai vagy a szellemi képességek sikerének tekintenek, hanem a mentális szintű kishitűség legyőzésének. „Mitől lett bátor a Fradi?" kérdezte a Nemzeti Sport főcíme 1995. augusztus I 6-án, a belga Anderlecht elleni idegenbeli győzelem után. Mihelyt a Fradi nemzetközi mérkőzést játszik egy másik európai klubcsapattal, az esemény módot ad arra, hogy abban a magyar nemzettudat kifejezést nyerhessen. Ennek két fontosabb csomópontját egyrészt a nemzetre vetített tulajdonságok mint a konkrét meccsen a játékosok magatartásával és futballstílusával azonosított, főként mentális jellegű sajátosságok, másrészt a nemzet helye Európában vagy Európához képest jelentik. A tömegkommunikációban tükröződő képe alapján a Fradi nem csupán a magyar nemzet megtestesülése, hanem annak missziója is. Az 1995 őszén lejátszott Fradi Real Madrid (1:1) Bajnokok Ligája mérkőzés kommentárjában („Egy pont Európától") minden egyes megszerzett ferencvárosi pont egyben az Európa felé történő integráció újabb kis lépésének tekintett nemzeti tettnek minősült (Nemzeti Sport, 1995. I 1. 02.). Ugyanez fordítva is igaz. Ha a Fradit az európai futballporondon bármiféle atrocitás éri, az rögvest felébreszti az újságírókban, sportkommentátorokban a nemzet veszélyérzetét az Európához tartozás kérdésében, és segít egy negatív élmény hatására újrafogalmazni olyan kategóriákat, mint az „európaiság" és a „magyar mentalitás". Összegzés I. A szurkolói azonosságtudat szimbólumokban kifejeződő tartalma társadalomtörténeti konstrukciók eredménye, melynek alapjai az adott klub történetében, társadalmi beágyazottságában és az általa közvetített azonosulási mintákban keresendő. A Ferences városi Torna Club példája azt mutatja, hogy az érzelmi és tudati azonosulási modellek egy jól megragadható, gazdag szimbolikus tartalommal rendelkező gondolatkörben: a 2. sajtóból átvett kifejezéssel élve a fradizmusban fogalmazódnak meg. A fradizmust két tényező alapozza meg. Egyfelől a hatalommal szemben álló, kispolgári, „szívvel játszó", a határokon belül is hangsúlyozottan „magyar csapat" konnotációi magukban rejtik anil nak a lehetőségét, hogy mindazon társadalmi csoportok azonosulhassanak a Fradival, melyek a hatalomból kirekesztettnek, bizonyos társadalmi folyamatok veszteseinek érzik magukat, átélik saját társadalmi, területi marginalitásukat. Másfelől a klub százéves története során a nemzetközi és hazai sportsikerek, kiegészülve az ország „legnépszerűbb csapatának" képzetével, éppen a hatalommal, a sikerrel, a többséggel azonosulni kívánó szurkolókat aktivizálja. E két alapvető szurkolói minta nem feltétlenül választható szét egymástól, a szurkolók nagy részében egyszerre meghatározóak. A szurkolók l 00 által skandált „mi akkor is győzünk, hogyha kikapunk!" mutatja, hogy a fradizmus olyan