Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)

BALI JÁNOS: „Hungarofradizmus" Egy sportegyesület szimbolikája

összetett, sokrétű azonosulást felkínáló rendszer, mely magyarázatot ad arra, miért is válhatott egy eredetében helyi és meghatározott társadalmi csoport sportegyesülete az ország legszélesebb támogatottságú klubjává. A „nemzeti csapat" jelleg részben a támogatottságnak e mértékéből, részben pedig abból adódik, hogy a fradizmusban számos olyan csoportszimbólum megtalálható, mely más klubnál nem vagy csak alig kimutathatóan a nemzettudat (érték)elemeivel állítható párhuzamba. 2. A fradizmus és a nemzet kapcsolódásának létezik egy olyan általános, minden klubnál értelmezhető szintje, mely a szurkolói identitás „nemzeties" jellegéből adódik. Túl azon, hogy a magyarországi sportklubok nagy része a századforduló környékén, a millennium idején alakult - ami kimutathatóan összefüggésbe hozható a városi polgárság identitáskeresésével, asszimilációs törekvéseivel -, a szurkolói értékrend olyan általános építőelemei, mint például az etnocentrista színezetű megnyilvánulásokban kifejeződő „mi-ők tudat", konkrét hasonlóságot mutatnak a nemzeti kultúra szerveződésének sajátosságaival. A két identitás nem zárja ki, hanem inkább erősíti egymást. 3. A fradizmus érték-, és jelképrendszerének csomópontjait („mi-ők tudat", fradicsalád, Fradi-szív, Fradi-vér, Fradi-mez, zöld-fehér szín stb.) elemezve megállapíthattuk, hogy a szurkolók magukat egy nagy család részeként képzelik el, akiket a Fradiszív köt össze. A Fradi-szív nem választható tulajdonság, hanem a születéssel elnyert, vérségi alapon örökölhető és örökíthető pozitív adottság. A tárgyiasult és tárgyiasítható szimbólumok gyakran szakrális jellegűek, s ez elvezet egészen a klub- és játékosrelikviák gyűjtésének szurkolói szokásáig. 4. A tömegkommunikáció, azon belül is az írott sportsajtó szerepe a fradizmus megalkotásában és hagyományozásában jelentős. A publicisztika a verbalizmus eszközével vesz részt e sajátos részkultúra „termelésében" és forgalmazásában. A médián keresztül fejeződik ki a Fradi mint „nemzeti csapat" mítosza. A „hungarofradizmus" végső soron a tömegkommunikáció interpretációja, melynek alapját azonban a fradizmus rendszerében kell keresni, s éppen a média közvetítésével álltak össze az újságírói fordulatok ténylegesen fogyasztható (átélhető) szurkolói azonosulási mintává. JEGYZETEK 1. Eduardo Archetti (1994:104) az argentin futball történetének erkölcsi oldalát vizsgálva észrevette, hogy a szurkolói anekdoták és történetek egy része a szép játék és az eredményes játék toposzának szembeállítására épül. Két legendás játékos történetében a jobbszélső és a középcsatár konfliktusa áll a középpontban. A játék öröme mindkettejük számára közös, de az örömszerzés módja már eltérő. 2. „Nyilvánvalóan nem véletlen - hogy egy jelentéktelennek tűnő példával kezdjük -, hogy az MTK éppen 19 12-ben, egy évvel az Üllői úti Fradi-pálya fölavatása után nyitja meg saját stadionját. Miképpen az a tény is e versengés révén válik értelmezhetővé, hogy az MTK-stadiont egy árnyalattal korszerűbbnek építik az egyébként akkor világszínvonalúnak számító, 20 ezer nézőt befogadó Fradi-pályához képest. Talán az sem véletlen, hogy az MTK-pálya helyszínéül Brüllék [Brüll Alfréd az MTK legendás elnöke-mecénása a 20. század első évtizedeiben - B. J.] éppen a Hungária körutat (!) választják, mintegy demonstrálva az MTK-t támogató zsidó pol-