Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Fogarasi Klára: Fényképgyűjtemény
Fémképgvűjteménv 765 anyagi feltételeinkhez mérten kialakítható módjára. Az új rendszerben az üvegnegatívok savmentes papírcsomagolást, fém tárolódobozokat kaptak, ezekben állítva, méret szerint helyezkednek el. A celluloid kisfilmek pedig HAMA lefűzhető lapokba és dossziékba kerültek. Természetesen ez több évig elhúzódó, aprólékos munkát követelt, de a még nem károsodott negatívok életét megmentette. Sajnos, jó néhány esetben már késő volt: menthetetlenül elpusztult például Jankó János, Biró Lajos, Baráthosi Balogh Benedek negatívjainak egy része. Éppen az ő esetükben a romlást gyorsította, hogy maga a kidolgozás, előhívás sem volt tökéletes. A vegyileg közömbös - üvegnegatívok esetében savmentes papírtasakokba, fémdobozokba - történő áthelyezés remélhetőleg ebben az évben befejeződik. Ez kb. 60 000 üvegnegatív mozgását, átcsomagolását, méret szerinti rendezését, fémdobozokba helyezését jelentette. E munkákkal párhuzamosan megvalósult kb. 7500 nitrocellulóz alapú film tárolása elkülönítve, külön helyiségben, fémszekrényekben. A 35 mm-es filmek (kisfilm, normálfilm) a műanyag fóliás albumok helyett ma már savmentes HAMA gyűjtőalbumokban találhatók (mintegy 150 000 felvétel). A fenti változtatásokat a Néprajzi Múzeum pályázatok segítségével és a Művelődési és Közoktatási Minisztérium múzeumi osztálya támogatásával tudta megvalósítani. Az egyre dráguló védőanyagok beszerzésére jelenleg is csak pályázati pénz ad lehetőséget. A fényképek kiállításokon való tudományos felhasználásának előzményei igen régiek (lásd erről bővebben a történeti részben). 1928-ban az első állandó kiállítás és annak katalógusa már bőséggel használta a fényképeket (BáTKY 1929; ViSKl 1929; 1931a). 1949 után minden kiállításban nagy szerepe volt a fotóknak. Az újabb példák közül ki kell emelni Kovács Tamás 1977-es kiállítását, a fent már említett Gönyey-életműkiállítást 1982-ből, Hegyi Imre az erdő néprajzát bemutató fotókiállítását 1979—1980-ból. 1986-ban A századelő Tolnában címmel Kovách Aladár archív felvételeit mutatta be a múzeum. De például a Paraszti konyha című kiállításban 1982-ben (rendező: Hoffmann Tamás, Molnár Mária) vagy a Gyermekélet a régi magyar faluban címűben (rendező: Györgyi Erzsébet) 1979-ben a fényképek a kiállított tárgyakkal egyenrangú szerepet játszottak, nem pusztán illusztrációként, hanem a tartalom, a mondanivaló hordozójaként jelentek meg. A sort folytatni lehetne az 1985-ös Népművészet - hagyományok - újítások Mezőkövesd (e kiállításban Kőris Kálmán és Bartucz Lajos felvételei jelentős szerepet kaptak), a Társadalom peremén (1989, rendező: Szuhay Péter), a Rokonnépek, őshazák (1996, rendező: Kerezsi Ágnes és Selmeczi Kovács Attila) című bemutatókkal és a fényképezés, a hang- és filmfelvétel mint kutatási módszer változatait, technikatörténetét felvonultató, Ethno-photo-phono-kánematográfia című kiállítással (rendező: Tari János) 1996-ban. E kiállítás anyagának egy része, a történeti képanyag szerepelt a román és magyar múzeumok anyagából készült kommerni Aufnahme! című kiállításon is 1997-ben. Az utóbbi években is volt mód önálló fotókiállításokra, például Gyermekvilág a fotográfus és a néprajzkutató szemével (Jász Múzeum, Jászberény 1993, rendező: Fogarasi Klára); Családi körben (Budapest, Néprajzi Múzeum, 1994); Falusi életképek a századfordulón (rendező: Fogarasi Klára, Kalocsa, 1996; Varsó, Magyar Intézet, Lodz, Sandomierz, Radomsko 1998; Szófia 2000), Paraszti életképek a szÁzad- forduló Magyarországán (1998, rendező: Fogarasi Klára). A Néprajzi Missio fotóanyagából az Isten házai és szolgái címmel vándorkiállítás (rendező: Fogarasi Klára) volt látható az európai magyar intézetekben, 1999-ben Varsóban, ahol az Állami Néprajzi Múzeumban is bemutatták, majd Gdanskban, Tarnówban; 2000-ben a szent év alkalmából Bécsben, Prágában és Kassán. A Néprajzi Múzeum képanyagára építve jó néhány film készült, például a Néprajzi értékeink című sorozat a Magyar Televízióban.
