Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Pávai István: Népzenei gyűjtemény
842 Pávai István A folytatás a Néprajzi Múzeum és a Magyar Rádió közös akciója volt, Ortutay Gyula kezdeményezésére és szervezésével, amely a teljes magyar zenei és szöveges folklóranyag rögzítését tűzte ki célnak, akár műalkotásonként több változatban is. Ilyen nagyszabású munka elvégzésére akkoriban sem volt elég anyagi fedezet a szakintézmények költségvetésében, a program támogatásához a Magyar Nemzeti Bank, a Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete, valamint a Gyáriparosok Országos Szövetsége biztosította a 4000 pengős alapot. A lemezfelvételek elkezdésével kapcsolatos késedelemnek volt annyi előnye, hogy ekkorra már a 600-1200 Hz közötti szűk frekvenciatartományt áteresztő felvevőtölcsért 100-tól 5000 Hz-ig terjedő elektroakusztikus mikrofonokkal helyettesítették. így a hangszeres zenekari felvételek esetében is áttetszőbb hangkép alakult ki. A népmesék rögzítését Ortutay Gyula, a zenei felvételek szakmai irányítását Bartók Béla, Kodály Zoltán és Lajtha László végezte, segítségükre voltak az akkori fiatal kutatók legjelesebbjei: Veress Sándor, Bállá Péter, Volly István, Dincsér Oszkár, Manga János, a vallásos népénekek kiválasztását pedig Bárdos Lajos végezte. Az akciót tudományos szempontok vezették, ám a gramofon használata a fonográfhengernél megbízhatóbb archiválási eljárás mellett a sokszorosítás lehetőségét is magában foglalta, ami lehetővé tette a gyűjtött anyag kereskedelmi forgalmazását. Ebből előnyei mellett az a hátrány is származott, hogy a lemezek kottás lejegyzésekkel együtt való kiadása csak részben valósult meg, mivel a lejegyzési munka üteme nem tudta beérni a kiadó cég kereskedelmi érdekei által diktált tempót. Kilenc év alatt 125 lemez készült, amelyből 107 került kereskedelmi forgalomba. Az így létrejött lemezgyűjtemény Pátria-sorozat néven vált ismertté a szakmai köztudatban.64 Tekintve, hogy az akkor használt, percenként 78 fordulatos hanglemezre mindösz- sze 3-4 percnyi zene fért föl, az anyag, bár jelentősége kétségtelenül igen nagy, a magyar népzene gazdagságához képest mennyiségileg nem tudta elérni a kitűzött célt: a magyar népzene egészének dokumentálását. A háború után készült ugyan még mintegy száz hanglemez (1950-től a Tonalit stúdióban), részben már magnetofonfelvételek archív másolataként, de ezek már nem kerültek kereskedelmi forgalomba (Lajtha 1992c. 96; Ortutay 1938; 1942; Vargyas 1949. 6; Rajeczky 1976. 335). Ezek közül hézagpótló jelentőségű a Dunántúlra menekített moldvai és bukovinai magyarok körében végzett gyűjtés, amely Domokos Pál Péter és Rajeczky Benjamin közreműködésével készült, s később nagyrészt közreadásra is került (Breuer 1992. 168; Domokos-Rajeczky 1956; 1961; 1991). A háború utáni zűrzavaros helyzetben a hanglemez-gyűjteményben is keletkeztek veszteségek: „nyomtalanúl eltűnt a grammofon-matricák két leltárkönyve. Az egyik a népzenei matricákra vonatkozó adatokat, továbbá szállítási jegyzékeket, ki nem dolgozott matricák adatait, a másik pedig a népmese matricákra vonatkozó szükséges tudnivalókat tartalmazta [...] Kisebb károk érték már a gyűjteményünket: lemeztörés, sőt lemez eltűnés is, valamint géprongálódás, stb. Ilyen súlyos és pótolhatatlan veszteség azonban most éri először a gyűjteményünket. A gramofon-gyűjtemény leltári könyve önálló leltár volt, amelynek adatai a múzeum más leltári könyveiben nem szerepelnek.” (NMI 342/1948.) A Pátria-lemezeken a népéletben betöltött szerepéhez képest igen kis mértékben szerepel a hangszeres zene, különösen a falusi cigányzenészek által játszott repertoár. En64 Az elnevezés Kelen Péter Pál magánvállalkozása, a lemezek préselésével és forgalmazásával foglalkozó Pátria cég nevéből származik (Somfai 1981b. 9).
