Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Pávai István: Népzenei gyűjtemény
Népzenei gyűjtemény 839 volna meg a lejegyzés, lehallgatás során keletkező további minőségromlás megelőzését, sőt ez az elkallódásból, penészesedésből származó veszteségek számát is csökkentette volna. A múzeum csak 1927-ben szerzett be „egy drága fonográfhenger-sokszorosítógépet”, de nem archiválásra, hanem „cserék számára” (Bátky 1927c. 125).56 A fonográffal kapcsolatos technikai problémák egy részét a gramofon alkalmazása oldotta meg. Bartók a Szellemi Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottsága számára a magyar- országi népzenekutató munka eredményeiről írt jelentésében részletes statisztikát közöl az 1936. május 11-ig elkészült hangfelvételek mennyiségéről, megnevezve a gyűjtőket és a fonográfhengerek tulajdonosait is. Kimutatásából kiderül, hogy ekkor a Néprajzi Múzeum 2359 hengert őrzött, amelyből 58% magyar, egyharmada román, a többi szlovák, rutén, szerb, bolgár, szlovén és cseremisz felvételeket tartalmaz. Ezek közül 67 darab múzeumbeli elhelyezéssel az akadémia tulajdonában volt, amely még további 111 hengerrel rendelkezett. Még két vidéki múzeum rendelkezett akkor hengerekkel, a szombathelyi és a debreceni, továbbá több magángyűjtő, köztük Bartók és Kodály is.57 Bartók 103 arab hengere sosem került a múzeumba, ma az MTA Zenetudományi Intézet Bartók Archívumában őrzik, 248 darab szlovák hengerét viszont még 1923 októberében eladta a turócszentmártoni székhelyű Matica Slovenskának. Amint az egy kiadatlan leveléből kiderül, korábban román felvételei egy részének bukaresti értékesítését is fontolgatta, de ez végül nem valósult meg.58 Valóban, a kimutatásban szereplő 450 hengernyi magán- gyűjteménye tetemes részét 381 román henger teszi ki. Valószínűleg ezek képezhették a sikertelen alku tárgyát. Később, 1939. június 11-én Bartók (akkor már csak) 447 darabból álló fo- nográfhenger-gyűjteményét a megfelelő támlapokkal együtt, darabonként 12 pengőért eladta a Magyar Nemzeti Múzeum Barátai Egyesületének.59 A Bartók-kimutatásban szereplő „kb. 400” Kodály-henger nagy része később sem került be a múzeumba. Érdemes még megemlíteni ebből a kimutatásból Keszi (Kramer) Imre 36 hengernyi dunántúli anyagát, amely német anyaggal szélesítette a magyarországi fonográfhenger-felvételek etnikai palettáját. Jelenleg a fonográfhenger-leltárkönyvbe beleltározott utolsó tétel száma 4551. Ez azonban nem azonos a gyűjteményben jelen levő hengerek számával, amelyekből a költözések során néhány eltört, s egyéb úton is keletkeztek valós vagy nyilvántartási hibából történt hiányok. Volly István saját tulajdonú hengerei lejegyzés céljából a múzeumba kerültek, ahol ezeket tévedésből beleltározták, majd később a gyűjtő kérésére visszaadták.60 Volly saját hengereit halála után az örökösök ajánlották fel megvételre a Néprajzi Múzeumnak. Erre a múzeumnak nem volt módja, így ez a jelentős gyűjtemény az Országos Széchényi Könyvtár Ze56 Vö. NMI 64/1928; továbbá Bartók Hornbostelhez írt, 1912. május 22-i keltezésű levele, amelyben a hengermásolás módozatai és az archívumok közötti cserelehetőségek iránt érdeklődik. A német szövegű levél fakszimiléjét és angol fordítását közölte: Kurt Reinhardt: The Berlin Phonogramm-Anbiv. In: The Folklore and Folk Music Archivist. 1962. V/2. (Demény 1976. 188-189, 763). 57 1936. május 11-i keltezésű gyűjteményi irat A Bartók által összeállitott statisztikai kimutatás címe: A Szellemi Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottságának. Jelentő a magyarországi népzene-kutató munkálatok eredményéről. Statisztikai beszámolót Bartók már korábban is készített, az Institut International de Coopération Intellectuelle 1928. évi prágai kongresszusa számára (KARPÁn 1981. 2). 58 László Ferenc szíves szóbeli közlése. 59 A hibás hengerekért nem számított fel vételi díjat (ifj. Bartók 1981a. 411-412). 60 Elismervény 10 darab fonográfhenger átvételéről, Volly István aláírásával. 1958. december 15-i keltezésű, számozatlan gyűjteményi irat.
