Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Granasztói Péter: Diapozitív-gyűjtemény
782 Granasztói Péter Összességében megállapítható, hogy viszonylag kevés - főleg jelentős - sorozat készült terepmunkán, sokkal gyakoribbak az utazások alkalmával a településekről, illetve az ott lakókról készült felvételek. Már ekkor kialakultak a gyűjtemény nagy tematikus egységei: népi építészet, viselet és Kresz Mária munkásságának köszönhetően a kerámia. A következő jól elhatárolható időszak az 1970-es évek végén, az 1980-as évek elején kezdődött, amikor már az ifjabb néprajzkutató generáció(k) által készített diák kerültek a gyűjteménybe. Míg az 1960-1970-es években 6-7 ezerrel, addig a nyolcvanas években már 12-13 ezer diával gyarapodott a gyűjtemény.19 A témák terén is megfigyelhetők változások, bár például a népi építészet - köszönhetően elsősorban az amatőr és hivatásos fotósoknak - továbbra is meghatározó jelentőségű maradt. A népszokások megörökítése egyértelműen a korszak egyik újdonsága, amely egy új néprajzi szemlélet vagy érdeklődés jele is egyben. Az új generáció tagjai közül a legtöbb diát Szuhay Péter készítette. Sorozatai mindig részletesen örökítettek meg egy-egy szokást vagy a hétköznapi élet egy-egy eseményét. Több mint hatszáz felvételt készített - többségüket Abodon - az aratásról, a lakodalomról, de máshol és más témában is, mint például Mátraverebélyen (búcsú), Budaörsön vagy Mezőkövesden (1978-1981). Mezőkövesd helyszíne volt egy nagy múzeumi kutatásnak is, amelynek keretében több diasorozat is készült. Országh Mária egy 1981-es múzeumi gyűjtőút során lakásbelsőket örökített meg (130 darab), de sok felvétel készült a kutatásban még részt vevő muzeológusok (Molnár Mária vagy Horváth Terézia) terepmunkája során is. Egyértelműen újdonságnak számít a lakodalom gyakori megörökítése az 1980-as években, ami inkább a néprajztudomány ekkoriban tapasztalható érdeklődéséből fakadhatott, mint egy konkrét múzeumi vagy kutatói kutatási célból. Ezt az is bizonyítja, hogy a búcsú mellett ez az egyeden népszokás, amit az amatőr és hivatásos fotósok is előszeretettel megörökítettek. Az 1980-1990-es években a tárgyi gyűjtemények közül a textilről készült a legtöbb diapozitív. De összefüggésben a kiállításra készült diák számának növekedésével megszaporodott a többi gyűjteményről készült felvételek száma is. A nyolcvanas években már minden múzeumban rendezett kiállításról részletes sorozatok készültek - kötelezően - a nyilvántartás számára, a ezeket végül a diagyűjteményben beleltározták.20 Az Európán kívüli egység is nagy mennyiségű diával gyarapodott, ami - mint a legtöbb eddigi esetben is - egyéni kutatói érdeklődésnek, illetve terepmunkának köszönhető. Vargyas Gábor 1213 felvételt készített Pápua Új-Guineában, amivel a gyűjtemény egyik legjelentősebb sorozatát alkotta meg.21 Az Európán kívüli anyag több vétel útján szerzett sorozattal is gyarapodott, mint például Stuber György afrikai (63 darab), Rácz István dél-amerikai (135 darab) vagy Várszegi Károly havannai és kalkuttai halotti szertartásokról készült felvételei (99 darab). Az 1980-as évek egyik újdonsága volt, hogy az önkéntes gyűjtőpályázatra 1985-től több értékes és nagy diasorozat érkezett, 1992-ig összesen 1200 darab. Ezek nagy része két- három szerzőtől, például Gergely Sándortól, Molnár Mihálytól származik, akik egységes témájú sorozataikkal, mint például a kiskunsági vásárokról (kb. 80 darab 1984—1985-ből) vagy 19 Ez összefüggésben lehet a színes publikációk felfutásával, ami ösztönözhette a diapozitívra való fotózást. 20 Iványi Imréné szóbeli közlése. 21 Ltsz.: D 13672-14885.
