Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Granasztói Péter: Diapozitív-gyűjtemény
Diapozitív-g]/űitemen\ 781 A 4100 tétel másik fele már jóval nagyobb egységekből áll, ezek szerzője és keletkezési éve is ismert. A felvételek többsége az 1940-es évek elején készült normál diára. Kiemelkedik nagyságát tekintve - az egész gyűjteményből is - Erdődi Mihály közel 1200 tematikailag nagyon vegyes diája (például lakodalom, tánc, település, lakóház) 1940—1941-ből. E felvételek Erdélyben, illetve a mai Eszak-Magyarországon készültek. Nagy egységnek számít ebből a korai korszakból Gönyey Sándor közel háromszáz, elsősorban erdélyi és magyar- országi viseletét bemutató felvétele. Az 1967-es átadási-átvételi jegyzőkönyv megemlíti, hogy a diapozitívállomány jelentősen növekedett a két világháború között. E korszak gyarapodásának forrása egyrészt az állandó kiállításokra készített kb. 1500 darab kézi festéssel színezett, tematikailag nagyon vegyes (például lakodalom, tánc, település, lakóház) 14 * 18-as nagyalakú dia, másrészt az a kb. 2000 felvétel, melyek múzeumi tárgyakról készültek 8,5*8,5 méretben. A gyarapodás harmadik nagy forrása a „több ezer” úgynevezett Uránia ismeretterjesztő diapozitív. A jelenlegi leltárkönyvekben ekkora tételek nincsenek, de mind a három egység egy-egy darabja megtalálható az elsőként beleltározott kb. 4100 tétel között. 1962-1963-tól fokozatosan befejeződött a felhalmozódott anyag beleltározása. Ezután a gyűjteménybe zömében már frissen készült felvételek kerültek. A felvételeket leggyakrabban az intézmény muzeológusai maguk készítették terepen vagy utazásaik során, illetve múzeumi gyűjteményeikről csináltatták előadásaikra, kiállításokra. De nagyon sok dia került a gyűjteménybe amatőr vagy hivatásos fotósoktól való vásárlás útján is. A diapozitív-gyűjtemény e második gyarapodási időszaka az 1970-es évek végéig terjed. Ebben a korszakban a diára való fotózást Kresz Mária használta ki a legjobban, közel ötszáz felvételt készíttetett a múzeum kerámiaanyagáról, többek között előadásaihoz is. Előadáshoz készíttetett K. Csilléry Klára is egy 52 darabos pótolhatadan, reprodukciókat is tartalmazó sorozatot bölcsőkről. A diákat már a két világháború között is használták reprodukciók készítésére. Magyarországon ritka és nehezen megszerezhető etnológiai könyvekből készültek reprók, de emellett, például Hoffmann Tamás számára lakáskultúra-történeti, Kodolányi Jánosnak lappföldi reprodukciók is. Az előadások mellett a kiállításokra is több diasorozat készült. A gyűjteményt gyarapították az 1960-as évek végén a Szabadtéri Néprajzi Múzeum előkészítésével, illetve megalakulásával kapcsolatos munkálatok során készített felvételek. Erről tanúskodik Balassa M. Iván 131 darabos, Flórián Mária 116 darabos dunántúli népi építészeti sorozata is, amelyek között a Szabadtéri Néprajzi Múzeum alapkőletételéről, illetve más szabadtéri néprajzi múzeumokról is találhatóak felvételek. Az etnológiai kutatások során keletkezett diák is növelték az állományt. Kiemelkedik Bodrogi Tibor közel 130 darabos indonéziai, Földes László 1968-as 122 darabos mon- góliai, illetve Andrásfalvy Bertalan 54 darabos albániai sorozata. A legtöbb diapozitív vásárlás útján került a gyűjteménybe. Közöttük a legjelentősebb Antal András 600 vegyes tematikájú felvétele (1976) Nógrád megyéből és Székelyföldről: fejfák, lakóházak, templomok, templomi mennyezetek. Hasonló nagyságban, kb. 500 darabbal gyarapította a gyűjteményt Gulyás Gyula anyaga 1976-ban. Ezek is erdélyi fotók, zömében székelyföldi templomok, bútorok és viselet. 1977-ben leltározták be Gönyey Sándor több mint 600 darab, az ország különböző részein és változatos tematikában készült diáját. Ez az anyag a Gönyey-hagyaték részét alkotta, amelynek nyilvántartásba vétele még 1963- ban megtörtént (1004 darab). Az anyag beleltározása nagy gondot okozott, mert sok volt a duplum vagy a múzeumi negatívokról készített másolat.
