Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Fogarasi Klára: Fényképgyűjtemény
Fényképgyűitemény 767 Jankó, Beluleszkó és Bartucz Lajos szerkesztésének időszakát) mindig összevontan közölte a képeket: a rajz, képeslap, fénykép, később dia egyaránt képnek minősült. Nem lehet tudni továbbá, hogy bizonyos korszakokban a pozitívot vagy a negatívot értették a fényképen. A korai leltározási gyakorlatban egy számot kapott az egész album, jóllehet több fénykép volt benne. Ugyanazt a felvételt többször is leltárba vették: egy kép például négy leltári szám alatt is szerepelhetett: mint negatív, mint pozitív, mint dia, illetve mint brómezüst nagyítás.106 Különlegesebb esetekben ez még érthető, például 1914-ben készültek autochrom felvételek, s ezeket teljesen külön is említik, vagyis a terminológiai tisztázadanság mindvégig kísért. A múzeum 1937. évi állapotáról szóló jelentésben szó van egy tekercs filmről, fényképfilmről, 1688 fényképlemezről, fényképről (Bartucz 1937a. 497). További gondot okoz, hogy a gyűjteményben nem történik szelekció: a rontott, esetenként használhatadan felvételek és a duplumok is teljes rangú tagjai a létszámnak. Megfontolandó a jövőben ezek selejtezése, továbbá a más gyűjtőkörbe tartozó felvételek cseréje más múzeumokkal. Ma a leltározása előtt a régi pozitív képről reprónegativ, az eredeti negatívról nézőkép készül. Azonos leltári száma van tehát a negatívoknak, a meglévő archív pozitív képanyagnak és természetesen a kutatókat segítő leírókartonoknak. Jelenleg még kézzel írott leltárkönyvbe történik a bejegyzés, de az adattári adatbázis elveinek, rendszerének kidolgozása után a gyűjtemény is áttér a számítógépes leltározásra. A Néprajzi Múzeum fényképgyűjteményét napjainkban fölkereső látogató a közönségszolgálati fogadóteremben a leírókartonokat tekintheti meg (három nagy, páternosz- ter rendszerű szekrényben). A kezdetektől napjainkig, a beleltározás sorrendjében itt találhatók meg az anyag fényképei 6x9-es nézőképeken. Az eredeti archív pozitívképállományunk kb. 60 000 darab, különböző méretekben. Ezeket külön raktárban is tároljuk. Ismét külön, klimatizált helyiségben találhatók a negatívok. Az eredeti negatív és a reprónegativ egyenrangú az ügykezelés szempontjából. Műtárgyvédelmi okokból a nitrátos negatívokat külön helyiségben tartjuk. A negatívállományt tekintve a leltárban szereplő kb. 300 000 negatívból a jelenlegi becslések szerint 85% az eredeti, 15% a reprónegativ. Az eredeti negativállományból mintegy 50 000 az üveglemez (különböző, 6X9, 9X12, 13x 18 és 18x24 méretekben), 4000 a celluloidnegativ. A gyűjteményben található felvételek legnagyobb része fekete-fehér, a színes fényképek száma viszonylag elenyésző. Színes felvételeink száma jelenleg (a még nem leltározottakkal együtt) kb. 30 000 darabra tehető. A múlt századi fényképeken a különböző technikáknak köszönhető eltérő (szépia) árnyalatokat kézi színezéssel alkalmanként átfestették. A századfordulón a hazai nagyobb fényképészműtermekben külön szolgáltatásként lehetett megrendelni a nagyított képek színezését. Ezek reprezentatív célokra (világ- vagy országos kiállításokra) készültek. A Néprajzi Múzeumban is őrzünk ilyen nagyított, átfestett és eredeti formában is létező felvételeket. Ezek közül az átfestettek a rajzgyűjteményben, míg az eredetiek a fényképgyűjteményben találhatók. A 20. század első két évtizedéből hivatásos fényképészek anyagából származó archív pozitív képek között is vannak olyan felvételek, amelyeken a portré vagy annak gyárilag sokszorosított belső kerete (pasz- partuja) színezett. 106 Lásd NMI 32/1917.
