Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Fogarasi Klára: Fényképgyűjtemény
Fémképgyűiteménv 759 például az éjszakára megvetett ágyak, kötény- illetve kendőkötés, vetéshez zsák felöltése, szomszédok beszélgetése, pihenés munka közben, pohárkínálás, kártyázás, tréfa - kislányt kévébe kötik -, különböző hagyományos hétköznapi mértékegységeket, például bő és szűk Sainns rcqk poy-kéf esetben fénvkéoezett gesztusokat, mint például gyászoló öregasszony jellegzetes kéztartását, kalapemelést, pásztor testtartását. Sorozatai változó da- rabszámúak (2-4, 22, 43 és 100 felvétel). Figyelme nemcsak a központi témára, hanem a többi résztvevőre, részelemre is irányult. Sőt a korabeli köznapi élet vagy szokásgyakorlat mozzanatai vagy eszközkészletének darabjai is témái a képeknek: munkagép, kerékpár, legeltetési bizottság, májusi kosár. Ezzel egy időben az archaikumok megörökítését is fontosnak tartotta (például a népi építkezés egyik régies eleme, az istállóablak megszámlálhatatlan variánsa ismétlődik). Képei között gyakran találkozunk kitűnő riportképekkel, a legmegfelelőbb szögből, jól komponált, technikailag tökéletes felvételekkel. Hofer Tamás az ország más pontjain is készített fényképeket. Az átányi anyagon kívüli felvételeinek száma 9279.94 Felvételeinek csak egy része van a múzeum birtokában. Akadnak olyan témák, amelyeket nem örökített meg, mint például keresztelő, húsvét, pünkösd, karácsony, vendégjárás. Meglepő, hogy ilyen részletes dokumentációs igényesség ellenére miért nem fényképezett le például egyetlen portát sem szisztematikusan, vagy egy gazda, illetve felesége teljes napját, a férfi- és a női munkák teljességével. A fényképkészítés adatolása változó: több ízben van utalás a felvételkészítés konkrét körülményeire vonatkozóan (a készülődést is dokumentálta, leírta, ki, miért kérte, hogy lefényképezzék stb.), de előfordul az is, hogy az írásbeli tájékoztatás szűkszavú, így a falu látképsorozatának tájolására vagy a jelenet rekonstrukciós voltára nincs utalás. (Hofer Tamás fotóközlésére lásd még Hofer 1994b.) A második világháború utáni másfél évtized nagy gyűjtőlendületébe illeszkedik Diószegi Vilmos munkássága. Mint a múzeum fiatal tisztviselője célul tűzte ki, hogy orientalisztikai alapképzettségéhez hazai helyszíni gyűjtésekkel szerzi meg a néprajz egészében való jártasságot. Ezért minden alkalommal máshová, az ország különböző pontjaira szállt ki, és a néprajz témaköreit sorra véve, mindig más-más kutatást végzett.95 A gyűjteményben található felvételek adatai alapján nyomon követhető, mikor és hol gyűjtött: 1949-ben készítette első magyarországi fényképeit Fejér megyében (Sukoró, Pákozd), majd Zala, Somogy, Borsod megyében (Vörs, Dédes), 1950-ben Gárdonyban, Velencén (Fejér megye), Szarvaskőn (Heves megye), Sukorón, Tiszaigaron, 1951-ben Egyházaskozáron (Baranya megye) a moldvai betelepültek körében, K. Kovács László filmkészítésével egy időben, majd Mezőkövesden, Egerben, Nagyhódoson (Szatmár megye), 1952-ben Szeremlén (Pest megye), Töröcs- kén (Somogy megye), Bogácson (Borsod megye), Szuhahután (Heves megye), 1956-ban Nyírmihálydiban (Szabolcs megye), Zsére Zobor-vidéki faluban, Nagybalogban (Gömör megye), Tiszacsécsén (Szatmár megye), Konyáron (Bihar megye), Nyírmihálydin (Szabolcs megye), 1961-ben Alsó-Bodokon, Gesztén, Pogrányban, Kalászban, Zsérén, Béden, Gimesen, Kolon, Nyitra, Vicsápapáti falvakban (Nyitra megye), 1962-ben Érsekcsanádon, Úszódon, Miskén (Pest megye), Tótkomlóson (Békés megye), Nagylócon (Nógrád megye), Karancs- keszin (Nógrád megye), Büdszentmihályon (Szabolcs megye) és Tiszasasban (Szolnok megye). Diószegi a hagyományos néprajzi témák - halászat, gyűjtögetés, gazdálkodás, építkezés, 94 Ltsz.: 98948 és 283306 között több részben. 95 Ruitz Izabella szíves közlése.
