Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Fogarasi Klára: Fényképgyűjtemény
Fényképgyűitemém 745 gyűjtésnek, mint maga a tárgy. Sőt a tárgyak egy részét (épületek, nagy szerszámok, járművek) másként mint fényképen alig vihetjük be a múzeumba, a tárgyak működését, életét pedig legjobban csak fényképpel lehet bemutatni.” (Szilágyi 1984c. 602.) Adatgyűjtései során a mindenkori szűkebb tematika alapján döntött a „hiteles, szakszerű” rajz vagy a fényképfelvétel készítése mellett, s minthogy mindkettő más-más célt szolgál, az adatgyűjtés mindkét változatát alkalmazta is a helyszínen. Esetenként a fénykép lehetőségeit sem tartotta kielégítőnek: „A fényképfelvételeken kívül, gyakran ezek kiegészítésére rajzokat, vázlatokat készítettem ...” - írja (Szilágyi 1984c. 599). Felvételein a történeti műveltségi rétegek kutatása, a regionális különbségek bemutatása, az összehasonlító módszer alkalmazása is nyomon követhető. Az alföldi városok és tanyák települése, építkezése mellett a paraszti életmód kis-ázsiai példáit is fölkutatta és megörökítette. A negatívok elárulják, hogy 1906-ban 13x 18-as üveglemezre, 1909-től 6* 13-as sztereó lemezre, 1920-tól 10x 15-ös filmre, majd végül, 1928-tól 9x12-es, majd 1932-től 3,5X 4,5 cm-es filmre dolgozott. Üveglemezre kb. 1700, celluloidfilmre kb. 8900 felvételt készített. Fényképészeti munkássága ezért arra is lehetőséget kínál, hogy az üveglemezről a celluloidfilmre való áttérés következményeit szemrevételezzük. Az eredmény sokkoló: a korábban sok jó vagy kifogástalan fényképet készítő Györffy felvételei nem egy esetben használhatatlanokká váltak. Ennek nyilvánvalóan több oka is lehetett: meg kellett tanulni az új gép kezelését, a körülmények nehézségei is akadályozhatták (kis-ázsiai útján sokszor út közben, a lovas kocsiról fényképezett stb.). „Mások úgy vélik, hogy éppenséggel az új Bobett gép könnyű kezelhetősége és a hozzá használt 36 kockás film nyújtotta lehetőség - hogy ti. a felvételekkel nem kell takarékoskodni - valósággal lenyűgözték Györffyt. Megfigyeléseit azonnal rögzíthette, nem volt szükség hosszas mérlegelésre, gondos beállításra. Az ő fényképezését különben sem a majdani publikálás követelményei motiválták, hanem a látottak minél hamarabbi, minél teljesebb rögzítése.”62 Felvételei tehát technikailag váltakozó minőségűek (az 1906- ban készültek még hagynak kívánnivalót maguk után, de 1907-ben és 1908-ban tökéleteseket készített; a sztereó felvételek szintén kitűnőek). Néhány gyűjtőútjára nem egyedül ment,63 hanem elkísérte (fiatal) muzeológus kollégája, Beluleszkó Sándor vagy Ecsedi István, máskor Zoltai Lajos, Marjalaki Kis Lajos vagy Sőregi János, Kogutowitz Károly, néhányszor gyermekei, Györffy Anna és ifjabb Györffy István. A múzeum fényképésze, Köllő Rezső járt vele 1912-ben Gyimesben. A nevezetes felvétel (csángó apa fiaival) például mindkettőjük neve alatt fellelhető. Kérdés, hogy mindketten lefényképezték, szinte ugyanabban a pillanatban, ugyanarról a helyről, vagy mindvégig Köllő Rezső fényképezett. (Ruitz Izabella ezt tartja valószínűbbnek. Györffy előző évben ott járt, kinézte a helyszínt, és szakfényképészt vitt magával. Ő mondta, hová menjenek, mit fényképezzenek, de a felvételeket Köllő Rezső készítette.) 1928-ban több felvételén Móricz Zsigmond fedezhető fel - amint éppen jegyzetel (ltsz.: 174555). Györffy az íróval is több ízben volt együtt gyűjtőúton, Túrkevén és a Nyírségben, ahol kúriákat fényképeztek 64 62 Ruitz Izabella szíves közlése. 63 A kíséretében utazó személyekkel kapcsolatos információk Ruitz Izabella és Györffy György szíves közlései. 64 Györffy György szíves közlése.
