Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Fogarasi Klára: Fényképgyűjtemény
746 Fogarasi Klára Viski Károly működése a fényképgyűjtemény életében szintén külön figyelmet érdemel. 1920-ban lépett a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának szolgálatába.65 0 is részt vett a műtermi felvételek említett országos begyűjtésében. 1923-tól a fényképgyűjtemény kezelője és rendezője lett: ellátta a kép-, fénykép- és negatívgyűjtemény folyó munkálatait, vezette a revíziót és a leltározási munkákat.66 1920-tól Gönyey Sándor a fénykép-laboratórium vezetője, irányításával nagy lendülettel folyt a sokszorosítás. 1923-ban ezer másolat készítését említi Bátky éves beszámolója. A másolatokat azonnal föl is kasírozták. A fényképmásolatok révén hazai és nemzetközi múzeumokkal jelentős cserekapcsolatokat bonyolítottak le: a debreceni, a kecskeméti, a Fejér megyei múzeumnak, a Hopp Ferenc Múzeumnak, a Külügyminisztérium útján pedig amerikai, holland, francia, svájci és belga megrendelők számára küldtek kópiákat (a brüsszeli Palais mondial magyar osztályának például 300 darabot). Másolatokat magánszemélyeknek is adtak támogatás viszonzásaképpen, de képekért cserébe még néprajzi tárgyakat is kaptak. Esetenként a másolatokat amatőr fényképészekkel cserélték. A levonatok készítésében jelentős elmaradások is voltak: a két évvel korábbi gyűjtésekből 30 000 negatív várt másolatkészítésre. A fényképezés terén a legjelentősebb eredmény azonban a színes fényképezés bevezetése volt: az ország különböző vidékein színes viseletképeket készítettek, továbbá „laboratóriumunkat új sokszorosító eljárásokhoz különféle szerszámokkal felszereltük, un. olajnyomású képek készíthetése végett házilag egy kis sötétkamarát építettünk”.67 Az irattári forrásokban van ugyan utalás az olajnyomású felvételekre, a fényképgyűjteményben azonban ilyenek nem találhatók. A tisztviselőtelepi épületbe költözéskor (1924) Viski végezte „a kép-, fénykép, negatív és kliségyűjtemény kicsomagolását, tisztítását, a gyűjtemény felállítását”.68 Az elkövetkező években is hasonló teendőket látott el: rendezés, leltározás, „a képleltári cédulák dobozainak újraszámozása”, régi, raktáron lévő, leltározatlan fényképanyag meghatározása és leltározása.69 Viski rajzolt és fényképezett is. 1922-ben Abaúj-Torna megyében és Csíksomlyón; 1930-ban Háromszék megyében; 1931-ben Székelylengyelfalván; 1932-ben Borsod és Abaúj- Torna megyében; 1933-ban Tihanyban; 1934-ben Somogy és Zala megyében fotózott. A gyűjteményben található 2600 képe között sok kitűnő, publikációkból is ismert felvétel található, többek között antropológiai felvételek.70 1932-ben a Tihany őshalászata című munkájához készített fotográfiák között van egy hét felvételből álló sorozat, amely egy halászjelzés mozdulatait rögzítette filmszerűen (ltsz.: 70374-70380): a „látott hal”-ra való halászat során a „hegyenjáró” jeladásait örökítette meg (Viski 1932b. 47). A gyűjtemény hatalmas gyarapodása a két világháború közötti évtizedekben kezdődött. A mennyiségi növekedésben szerepet játszottak a korszak különböző szellemi és művészeti áramlatai: a falukutató mozgalom, a Gyöngyösbokréta-mozgalom és a fotóművészetben az úgynevezett magyaros stílus. Balogh Rudolf fotóriporter volt az egyre jobban teret hódító, végül világhírűvé váló magyaros stílus teoretikusa és meghonosítója. 1914-ben fogalmazta meg kiáltványát a nem65 Lásd NMI 176/1919. 66 Lásd NMI 6/1925. 67 NMI 9/1924. 68 NMI 3/1926. 69 NMI 23/1931, NMI 12/1932. 70 Ltsz.: 12608 és 311183 között több részben, főleg a 40, 50, 60 ezres tételszámok között.
