Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Fogarasi Klára: Fényképgyűjtemény
744 Fogarasi Klára Hajdúböszörményben, Hajdúhadházán. 1931-ben Kecskeméten, Veszprémben, Békéscsabán, Gyomán, Kecskeméten, Ladánybenén. 1932-ben Bihar megyében, Békéscsabán, Bereg, Szatmár és Szabolcs megyében. 1933-ban Hartán járt. Tudatosan törekedett a fényképgyűjtemény fehér foltjainak megszüntetésére. Ahol olyan kevés időt töltött, hogy tárgyvásárlásra nem volt mód, ott - mintegy gyors, sajátos jegyzetkészítésként - „a legjellemzőbbnek ítélt lakóházakat lefényképezte, gyakran egy távlati képet is készített a településről, megörökítvén a telekelrendezést és a határhasználati módot, és egy-két népviseletes személyt vagy csoportot is” (Szilágyi 1984c. 582). Igyekezett a néprajztudománnyal szorosan össze nem függő anyagot is megmenteni, így ahol ókori, középkori emlékeket (feliratos kövek, faragott oszlopok, ókori épületmaradványok stb.) talált, azokat rajzon vagy fényképen (ltsz.: 33329-33344) meg is örökítette. Noha nem ő volt a fényképgyűjtemény gondozója, minél teljesebbé tételét figyelemmel kísérte, ideértve a Magyarországon kívüli felvételeket is. „Nagy hiányossága gyűjteményünknek, hogy a török-tatár népekről jóformán semmi fényképgyűjteményünk nincs, holott a mintegy 50 ezer darabból álló magyar fényképgyűjteményünkkel Európa néprajzi múzeumai között szinte vezetünk. Akkora népeket, mint a csuvas, tatár, kazak, kirgiz, kipcsak, tarandzsi, üzbég, szárt, turkomán, semmi vagy alig egy pár fénykép vagy reproductió képvisel gyűjteményünkben.” ( Szilágyi 1984c. 602.) Jóllehet Györffy István felvételeinek teljes feldolgozása még várat magára, a nagy témakörök felvázolhatok. Elsőként említhető a népi építészet (településrészletek, lakóházak, gazdasági épületek, udvarok, tanyák), a pásztorélet hajlékai mint a keleti örökség még fellelhető nyomai, maradványai (karám, szárnyék, akol, enyhhely, kunyhók). Különösen nagy figyelmet szentelt a nádfalazatú pásztorépítményeknek, a még nagy számban fényképezhető „magyar lángfogós üstökű” kemencéknek, a régi építésű és hagyományos formákat őrző tüzelőknek, konyháknak, pitvaroknak, kör alakú, kerek építményeknek (kontyos csőszkunyhó, gazdasági épületek: gabonás, disznó-, tyúkól), a gabona betakarításának (sarlós aratás), sőt az ezek környezetét képező elemeknek, szereplőknek vagy az életformához szervesen kapcsolódó jelenségeknek is. Györffy másik nagy kutatási témája a viselet volt. A szűr mint „etnikus specifikum” hihetetlenül gazdag forma- és díszítésmódban sorjázik több száz felvételén. De sok képet szentelt az ünnepi és hétköznapi viseleteknek és hímzéseknek is. Kisebb témáihoz - tőzegvetés, hajviselet, vásárok, tánc - változó számú és jelentőségű felvételek kötődnek: a vásárokról például szintén több száz, míg a régi férfihajviseletről mindössze néhány fénykép készült. Mindezek mellett azonban találunk szokásokat (keresztelő, lakodalom, temetés, ki- szehordás), a népi vallásosság emlékeit és eseményeit (templomok, kőkereszt korpusszal, templomozás, úrnapi körmenet, búcsú, ima) megörökitő felvételeket is. Kis-Ázsiában temetőkaput fényképezett fogadalmi rongyocskákkal és falusi dzsámi belsejét, Romániában görögkeleti templom ikonosztázát). De előfordulnak a század eleji népi életformához még szervesen hozzátartozó, a gyűjteményben ugyanakkor ritkán vagy egyáltalán nem fényképezett témák, jelenségek megörökítései: sírnál imádkozok (ltsz.: 174771-174772, 174766-174769), harangozó fiúk (ltsz.: 174765), lóorvoslás (ltsz.: 190797-190798) vagy a pásztor ünnepi viseletének, a zsinóros kabátnak a „lekanyarítása” (ltsz.: 232892-232894), kalapemelés (ltsz.: 232796). Az utóbbi filmen kiválóan, fényképen kevésbé tökéletesen rögzíthető, ennek ellenére a több ízben hiányolt gesztuskommunikáció témakörébe sorolható fényképek számát gyarapítja. Figyelemre méltó az a megjegyzése, amely a fénykép helyét, szerepét határozza meg a néprajzi tárgyak sorában: „a fénykép legalább is olyan fontos objektuma a néprajzi
