Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Fogarasi Klára: Fényképgyűjtemény
Fénykepgyűilemém 743 tinápolyban, Bukarestben, Belgrádban, Ruszcsukban, Szilisztrában s a dobrudzsai tatárok között volt tanulmányúton. 1913-ban Romániában, 1914-ben Szarajevóban és Mosztárban, 1917-ben - behívóparanccsal Romániában járt. Az első világháború idején a hadfőparancsnokság polgári megbízottjaként a moldvai magyarság helyzetének tanulmányozását kapta feladatul. 1918-ban Romániában jutott egy jelentős, több száz darabos portrésorozathoz, amely azokról az igazolványokról származott, „melyeket 1910 körül adott ki a román hadügy az 1878-as (orosz-török) évi hadjáratban részt vett veteránokról. Ezek javakorabeli, 50-60 év közötti férfiak, akikről saját helyi viseletűkben készült igazolványkép valamely fényképészeti műteremben. Moldvai csángó is van köztük vagy száz darab.”60 Györffy egy 40 ezer darabos válogatott igazolványkép-kollekció megszerzésének lehetőségéről ir, „amelyben minden kerületnek minden faluja képviselve van”. Az osztályigazgatóságtól anyagi támogatást kért ládikákra és csomagolásra. A negyvenezer fénykép súlya ugyanis kb. ötven kiló lehetett, és ötkilós ládákban lett volna postázható. A kérés sürgős volt, mert vonultak tovább Moldvába. Ha a pénz nem érkezik meg, „akkor az egész anyag itt vész Bukarestben” - írta 1918. január 31-én kelt levelében. A segély feltehetően nem érkezett meg, így csak az anyag töredéke, amennyit kézben magával tudott vinni, kerülhetett hozzánk. Szilágyi Miklós nem tudott a fényképek gyűjteménybe kerüléséről (SZILÁGYI 1984c. 585). A teljes gyűjtemény valóban nem kerülhetett haza. Az irattári levelezésben 8000 román antropológiai fényképről található utalás.61 A gyűjteményben ezzel szemben mindösz- sze egy majdnem 500 darabos igazolványkép-sorozat van. Pontosan azonban nem derül ki, miért csappant a felvételek száma 488-ra. 1918 nyarán a Hadügyminisztérium Keleti Osztálya által szervezett kis-ázsiai tudományos expedícióban vett részt, innen a háborús viszontagságok közepette 133 felvételt tudott kimenekíteni, noha jelentésében 500-ban határozza meg a filmek számát, ezek valószi- nűleg Konstantinápolyban maradtak. Az expedíció eredményét így összegzi: „nem áll ugyan arányban azzal a törődéssel, fáradsággal, amit bele fektettem, de a gyűjtött anyag többet ér, mint amennyi pénzébe került a Nemzeti Múzeumnak. Muzeális tárgyakat ugyan [...] nem hozhattam, de maga a gyűjtött fénykép anyag nagyobb értéket képvisel, mint az előleg terhére elszámolt kiadásaim. Kis-Ázsia ezen oldalán nem járt még soha etnográfus s a gyűjtött fénykép anyag teljesen kiaknázza a bejárt vidék minden felvételre alkalmas néprajzi objektumát.” (Györffy 1984. 597.) Saját gyűjtőútjai a háború után folytatódtak. 1922-ben Békés, Jász-Nagykun-Szol- nok, Csongrád és Bihar megyében. 1923-ban Karcag határában, Debrecenben, Büdszentmi- hályon, Törökszentmiklóson. 1924-ben Jászárokszálláson, Karcagon, a Nyírségben, a Hajdúságban és a Nagy-Sárréten. 1925-ben Nagykanizsán, Zalaegerszegen, Balassagyarmaton, Kaposvárott és Szegeden; 1926-ban Kecskeméten, Hajdúszoboszlón, Hajdúhadházán, Vámos- pércsen, Nyíregyházán, Debrecenben, Miskolcon, Cigándon. 1928-ban Nyíregyházán, Haj- dúhadházon, Berettyóújfaluban, Komádiban, Karcagon, Hódmezővásárhelyen, Kiskunfélegyházán, Kiskunhalason, Nógrád megyében, Borsod megyében, a Tiszántúlon. 1930-ban Veszprémben, Kaposváron, Várpalotán, Balatonalmádiban, Debrecenben, Hajdúszoboszlón, 60 NMI 12/1918. Ruitz Izabella 1980-ban leltározta be az anyagot, ltsz.: 283307-283795. A sorozat első darabjának leírókartonján tájékoztat az adatok forrásáról: nagyrészt a fényképek első és hátoldala, valamint a rájuk nyomott pecsétek tartalmazták az ábrázolt személyek származási helyét. 61 NMI 39/1918.
