Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Fogarasi Klára: Fényképgyűjtemény
742 Fogarasi Klára Gönyey Sándor és Szendrey Ákos végezték. 1926-ban kezdték meg a földrajzi katalógus, 1928-ban pedig a szakkatalógus munkáit (Bátky 1926b; Néprajzi Értesítő 1928a. 94). A fényképészeti laboratórium elkezdte a műtermi felvételek levonatainak készítését, azonban külső megrendelések is olyan mennyiségben érkeztek, hogy a laboratóriumra már-már elviselhetetlen terheket róttak, tehát a múzeum saját munkáit hátráltatták. Noha a korszak legfőbb célja a tárgyak gyűjtése volt, a fényképek kerültek kény- szerűségből előtérbe, mivel a pénztelenség miatt a jelentősebb tárgyvásárlások lehetetlenné váltak. A fényképgyűjtemény gyarapodásának ezért ez az egyik legjelentősebb időszaka. Ekkor lépett a Néprajzi Osztály munkatársainak sorába Gönyey Sándor, akinek fényképtermése Györffyéhez hasonlóan igen nagy. Bátky, Györffy és Viski tevékenysége mellett Szendrey Ákos és Gönyey Sándor munkássága sem hagyható figyelmen kívül, ha ennek a korszaknak szakmai eredményeit vizsgáljuk. Csak az ő munkásságukkal együttesen mérhető föl vállalkozásaik egésze. Györffy István58 egyetemistaként 1906-1907-ben készített felvételeit (nagykunsági üvegnegatívjait a pásztorkodás és földművelés témakörben, néhány általa gyűjtött tárggyal egyetemben) 1907-ben vásárolták meg a gyűjtemény számára. De találunk ebből az időből Szatmár, Kolozs és Torda-Aranyos megyében készített fotográfiákat is. „A szó jogi értelmében [...] 1909-től számítható az osztály munkatársának” - írja Szilágyi Miklós (Szilágyi 1984c. 578). A gyűjteményben őrzött felvételeinek mennyisége óriási, 10 836 darab, de szintén rendkívül nagy számban kerültek a gyűjteménybe általa vagy az ő segítségével műtermi felvételek is (lásd az előzőekben).59 Rendkívül sokat utazott, ezért már az útvonalaknak a számbavétele sem egyszerű. Szilágyi Miklós az irattári jelentések, a gyűjtött tárgyi anyag és a fényképek alapján rekonstruálta, mikor hol gyűjtött. 1909-ben „a löszépületek lefotografálása céljából” a Fejér megyei Válón, a Nagykunságban és a Tisza-melléken (Túrkeve, Kunmadaras, Püspökladány, Karcag, Kisújszállás, Tiszaszöllős, Tiszafüred, Mezőtúr), a debreceni, gyulai és pásztói vásárban. 1910-ben Hont megyében (Bakabánya, Litva, Teszér, Terény, Drégely- palánk, Lisó, Szuhány, Dacsólam, Nagycsalómia, Korpona, Bernece, Bagonya, Visk, Nádas, Egyházmarót, Ipolyság, Ipolykeszi, Hont, Zsember, Hídvég, Lontó, Öcsöd, Szénavár, Be- rencsfalu, Szeteharaszt, Kőkeszi); továbbá az egri, nagyváradi és a belényesi vásárban. 1911- ben Mezőlakon, a Duna menti Szerbiában, Bulgáriában és Romániában, a Fekete-Körös völgyében (Belényes, Köröstárkány, Körösjánosfalva, Magyarremete, Mérág, Tárkányka, Dragán- falva, Henkeres, Várasfenes, Belényessonkolyos, Magyarcséke, Gyanta, Kisháza, Tenke, Ten- kegörbed, Nagyszalonta, Szombatság, Nánhegyes, Belényesújlak, Vaskóh), Udvarhely megyében „nagy gonddal fényképezett (főképp Ülkén és Zetelakán)” és a székelyhídi és a kolozs- borsai országos vásáron járt (Szilágyi 1984c. 584). A pontosítást nehezíti egyrészt, hogy a fényképezés és a leltározás ideje a legritkább esetben azonos, másrészt az a tény, hogy Györffy „ekkortájt is rendszeresen gyűjthetett [...] nyári szabadsága idején, aminek - szükségszerűen - nincs nyoma az irattárban. A fotógyűjteményben 1911-es keletkezésűnek feltüntetett nagykunsági és környéki, gyimesi fény- képfelvételek például (Id. F. 12612 skk, F 13322 skk. ltsz.) valószínűleg korábban készültek.” (Szilágyi 1984a. 584. 31.) 1912 nyarán tanítványaival Szófiában, Filippopoliszban, Konstan58 Györffy fotográfiai munkásságának áttekintésekor Szilágyi Miklós tanulmánya volt segítségemre (SZILAGYI 1984c. 577-605), másrészt maguk a fényképek. 59 Ltsz.: 7787 és 304494 között több részletben.
