Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Fogarasi Klára: Fényképgyűjtemény
Fénúépgyűjtemény 741 A hagyományos néprajzi témák (például ünnepi férfi és női viseletek stb.) vizsgálata elképzelhetetlen ennek a műtermekben készült sorozatnak a megtekintése nélkül. Szilágyi Miklós jegyzi meg: „forrásértéküket az is növeli, hogy a nem »népviseletes« falvak öltözködéséről alig van más dokumentációnk” (Szilágyi M. 1984c. 586). Ugyanakkor a vidéki fényképészektől begyűjtött üveglemezek komoly hiányossága, hogy nincsenek hozzá hiteles kísérő adatok, több esetben nem ismert a képen szereplők hovatartozása, nemzetisége, kora, a felvétel ideje stb. így a tudományos kutatásban csak fenntartással használhatók. A mai kutatási szempontok alapján az is felvethető, hogy hatalmas veszteség, hogy az országos gyűjtést nem kísérte - ha azt méreteiben nem is megközelítő - a felvételek paraszti készítésű installációkkal kiegészített változatainak gyűjtése is. A nem paraszti eredetű fényképeknek ugyanis éppen ez a része az, amelyeken a fényképeket használók egyéni ízlése, tevékenysége, mesterkedése megnyilvánult. A megrendelt képmásokhoz fűződő személyes viszony - illetve ennek tárgyakban megnyilvánuló formái - ezek hiányában nem kutathatók. Az információk lényeges eleme ily módon elveszett. Ugyanakkor az is tudománytörténeti tény, hogy az anyag gyűjtői nem terepen, hanem műtermekből gyűjtöttek. A néprajz korabeli témakörei, érdeklődése is kizárta a keretezett világi képeknek - mint nem hagyományos tárgyaknak - a vizsgálatát. A fényképben Györffyék elsősorban a kutatás eszközét látták, új módszert, amelynek segítségével adataikat pontosabbá, megbízhatóbbá, átfogóbbá tették. Ez az időszak a fényképgyűjtemény magyar anyagának gyarapodását tekintve kiemelkedő, elsősorban Györffy István, Viski Károly és Gönyey Sándor tevékenysége eredményeként. „Fényképfelvételeket, köztük színes54 viseletképeket is, nagy mennyiségben készítettünk az ország különböző vidékein” - írja Bátky az 1920-as évek eseményeit röviden ösz- szefoglaló áttekintésében (Bátky 1926b. 46). A többiekhez képest még Bátky fényképeinek száma a legszerényebb: összességében alig haladja meg a 900 felvételt. 1899-ben Kalotasze- gen fotografált, 1903-ban Kovách Aladárral Tolna megyében (SZILÁGYI 1984c), később a Kisalföldön (Filep 1974), majd Komárom, Borsod és Hunyad megyében, 1904-ben Göcsejben, 1906-ban Borsod, 1907-ben ismét Komárom megyében, 1909-ben Karcagon, 1929-ben Dél- Afrikában, 1934-ben pedig Decsen. Felvételeinek főbb témái: település-építkezés és viselet. A múzeum 1925-ben vásárolt meg Eugen Alexander szentpétervári kereskedőtől 567 általa gyűjtött felvételt.55 Ezzel összesen mintegy 1100 képe található a gyűjteményben. Ekkor leltározták be Kovách Aladár Baranya megyei (ltsz.: 55493-55537),56 Luby Margit Szatmár megyei, Ernyey József Szerbiában készült, Palotay Gertrúd Pest és Nógrád megyei felvételeit, továbbá Baráthosi Balogh Benedek hazaérkezett szibériai anyagát is.57 Baráthosi Baloghnak összesen 1402 felvétele van a gyűjteményben (a japán albumról már korábban szóltunk). Az osztály munkatársai közül a fényképekkel kapcsolatos teendőket (rendezés, meghatározás, leltározás előkészítése, leltározás, katalóguscédulák gépelése) Viski Károly, 54 Itt a színes fényképezés egy sajátos változatáról, a csak átnézeti képet adó autochrom felvételekről van szó. 55 Ltsz.: 24628-25136 és 50267-50371. Több ugyanezekről a helyszínekről való felvételt pedig az ő neve alatt regisztráltak, ltsz.: 50595-50890. 55 Kovách Aladár összesen 151 felvételét őrzi a gyűjtemény (ltsz.:5466-5471, 11093-11166, 65741- 65763, 270184, 270187-270188). 57 A szibériai anyag leltári számai: 14840 és 24001 között és 92805-92861 között.
