Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Fogarasi Klára: Fényképgyűjtemény
740 Fogarasi Klára Iák tételei között a „kartonra fölhúzás” (kasírozás) költsége is.51 A kasírozást az osztály laboratóriumában végezték minden felvételen. A pozitív képek ezért az 1930-as évekig egységes külleműek. Az első világháború alatt, amikor a múzeum zárva tartott, a rendkívüli ügyelet adta kényszerszünetet használták fel, hogy a revíziót elvégezzék (illetve csak a háborús állapotok tették lehetővé, hogy elvégezhessék). „Olyan nagyszabású munkálat ez, mely két tisztviselőnket állandóan foglalkoztatja s melyre a mostani idő kínálkozott a legalkalmasabbnak, mikor tervszerű gyűjtést végeznünk úgy sem lehet.” (Semayer 1915a. 159.) A mintegy 30 000 képet számláló fényképgyűjtemény anyagát, a magyar és etnológiai részt egyaránt földrajzi és szakmutatóval látták el. Elvégezték a magyar anyag nemzetiségi beosztását is. Az 1914-ben megkezdett munkát 1916 harmadik negyedévében fejezték be. A Néprajzi Osztály egészét érintő jelentős újítás volt, hogy a frissen leltározott anyagoknál „a tárgyak azonosságát az eddig is köteles leírásokon kívül a leltári cédulákra ragasztott fényképmásolatokkal is” igazolták (Semayer 1914b. 310). Ennek az időszaknak a legjelentősebb eredménye a vidéki múzeumokkal való együttműködés: a Néprajzi Osztály egyrészt fényképeket ad kölcsön kiállításokhoz, másrészt duplumok készítésére kap lehetőséget.52 1919-től 1934-ig Bátky Zsigmond volt a Néprajzi Osztály vezetője. A háborút és a tisztviselőtelepi gimnázium épületébe költözést követően legfontosabb teendője a gyűjtemények rendezése volt. A fényképészeti laboratórium felszerelését, a lemez- és fényképtár rendjét az elsők között igyekeztek megteremteni, hiszen a néprajzi kiállítás építése során (1927-1929 között) fokozottan szükségük volt fényképekre és diapozitívokra. A háború utáni kedveződen gazdasági viszonyok a fotógyűjtemény számára éppen előnyt jelentettek: egy rendkívüli fényképanyag megszerzését tették lehetővé. A Néprajzi Osztály munkatársai 1921-1922-ben a kisvárosi és falusi fényképészektől a „potom pénzen [...] az üvegínségbe áruba bocsátott fényképlemez-anyagból” (BÁTKY 1926b. 46) több mint 20 000 negatívot vásároltak, megmentve ezzel az anyagot a pusztítás elől. Ez ma a gyűjtemény egyik legnagyobb egységes kollekciója. Györffy István, Viski Károly, Madarassy László, Kemény György, Tóth János és id. László Gyula járták a műtermeket, és válogatták ki a megvételre alkalmas anyagot. Györffy például a szerzői mutató kartonjai szerint Viski Károllyal majdnem négyezer, id. László Gyulával majdnem hétszáz darabot gyűjtött. Szilágyi Miklós szerint Györffy szerezte meg a sátoraljaújhelyi, a veszprémi, a pápai, az egri, a hatvani, az aszódi, a soproni, a csornai, a kapuvári, a túrkevei, a jászszentandrási, a jászberényi, a jászárokszállási, a jászapáti, a jászladányi, a gyomai, a tiszafüredi, a szolnoki műtermekből származó s az 1910-es években készített negatívokat, szám szerint 8735 felvételt (Szilágyi 1984c). A gyűjtést illetően Bátky Zsigmond Zelesny Károly pécsi fényképészhez írott leveléből kapunk részletesebb tájékoztatást: „Tekintélyes gyűjteményünk [...] csak a múlt év folyamán is a hazai fényképészek lekötelező figyelme és példátlan áldozatkészsége útján mintegy húszezer darabbal gyarapodott. A közelmúlt időben csupán Pécs megszállottsága akadályozott abban, hogy gyűjtő útjaink során az ön műtermét is meglátogassuk, mely [...] a minket érdeklő anyagban igen gazdag. [...] A múzeum tisztviselői szeretnének személyesen válogatni néhány száz darabot.”53 51 Lásd NMI 61/1911. 52 A székesfehérvári (MNI 76/1923), a Sopron és a Tolna megyei (NMI 109/1922) és a Kecskeméti Városi Múzeum kiállításaihoz adott fényképeket. A duplumok a szekszárdi és a debreceni múzeumból származnak (NMI 32/1917, NMI 62/1923, NMI 10/1924). 53 Lásd NMI 28/1922.
