Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Tasnádi Zsuzsanna: Rajz- és festménygyűjtemény, nyomatgyűjtemény
i/8 __Tusnádi Zsuzsanna festményeit. A Magyar Filmgyártó Vállalat 1967-ben készítette el a Magyarparasztfestők nyomában című portréfilmsorozatot, melyben nemcsak Dudás Juli, hanem Zsigri Manci, Vankó Margit és Rác Verus munkásságát, munkáit is bemutatták. Később 1969-ben a Galgamácsa című film szintén velük foglalkozott. 1972-ben rendezték meg a Miagyar naiv művészet a XX. században című kiállítást, azon Dudás Juli akvarelljei is szerepeltek. A Magyar Televízió Magyarok cselekedetei című sorozatának egyik része szintén Dudás Juli munkásságával foglalkozott 1996-ban. Csete Balázsnak kalotaszegi fafaragásokról jelent meg összefoglaló rajzanyaga (Csete 1990). Györgyi Erzsébet a tojáshímzések díszítménykincsét vizsgálta, kutatásaihoz készültek a gyűjteményben levő mintarajzok, az ő irányításával (Györgyi 1974. 5-83). István Erzsébet Badár Balázs mintakönyvét dolgozta fel 1995-ben megjelent tanulmányában (István 1995. 191-208). A rajz- és festménygyűjtemény anyagának kiállításhoz való felhasználására 1975 után nyílt nagyobb lehetőség, mikor a nagyobb termek lehetővé tették, hogy egy-egy kiállítás alkalmával a témához kapcsolódó nagyobb méretű rajzokat, festményeket és nyomatokat is kiállíthassák. Ha csak az utóbbi évek kiállításain szereplő anyagokat nézzük, megállapítható, hogy nemcsak az illusztrációk, dokumentációk, hanem a festőművészek munkái is gyakran jól szolgálják a kiállítások eszmei mondanivalóját. Az Ethno-phono-pboto-kjnematographia című kiállításon a színezett fényképek, az Utazások Magyarországon címűn több mint száz nyomat, a Magyarok Kelet és Nyugat között című kiállításon 48 rajz szerepelt. Az 1998-ban megnyitott Kalotaszeg - a népművészet felfedezése és a Romák Közép- és Kelet-Európábán című kiállításokon is szép számban szerepeltek a rajz-, festmény- és nyomatgyűjtemény anyagai.18 A gyűjtemény állagvédelmi állapota19 Elődeink tájékoztatása szerint a 2. világháború alatt a rajzgyűjtemény egyike volt a legtöbb sérülést elszenvedett gyűjteményeknek. A fiókokban tárolt anyagot kidobálták, és lábbal tiporták az orosz katonák. A háború után az állományt az akkori lehetőségek szerint megtisztították, kiegyengették. A teljesen tönkrement anyagot selejtezni kellett. A felújítási, restaurálási munkákra a háborús sérülések, másrészt a gyűjteménygyarapítás esedegességeiből származó vegyes állapot miatt volt szükség. A jobb kezelhetőség is megkívánta egy egységes rendszer kialakítását. 1959-től kezdve a múzeum irattárának anyagában többször beszámolnak a rendezésekkor előkerült rajzanyagokról; ezek szétszórva, folyosói szekrényekben hevertek össze- keverten mindaddig, míg 1960-tól nekifogtak a rajzanyag módszeres rendezésének. Egész munkacsoport alakult: Kovács Ágnes leltározott, Csikós Tóth András a mutatókat készítette, Iványi Imréné a már beleltározott rajzokat csomagolta és rendezte szekrénybe, K. Kovács Péter és Cs. Sebestyén Károly a még rendezetlen rajzokat csoportosította, kötözte, csomagolta. A nagyalakú gyűjteményi szakmutatókat átírták kisebb, használhatóbb nagyságúra. A nyilvántartási feladatokat, a tárolást körültekintően végezték, pedig éppen ebben időszakban indult a gyűjtemény erőteljes gyarapodásnak. Ennek ellenére a gyűjteményben dolgozó munkatársak nagyon sok munkával, odafigyeléssel tették rendbe a rajzokat. 18 Lásd az 1. számú táblázatot. ® EA 15/99. Marosán Lajosné: A rapgyűjtemény története. (Jegyzetek.)
