Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Tasnádi Zsuzsanna: Rajz- és festménygyűjtemény, nyomatgyűjtemény
Rajz- és feslménygyűitemémi, nwmatgyűiteménx 677 A rajzok technikailag nagyon sokféle módszerrel készültek. A gyűjtemény legnagyobb részét a ceruzarajzok és tollrajzok teszik ki, amely technika a legszerencsésebb egy-egy anyag dokumentálásánál. Színezett tollrajz nagyon sok népművészeti minta másolata; színes ceruzával, krétával készültek a gyermekrajzok; a lakóház és gazdasági épületek felmérései műszaki rajzok. Sajátos rögzítési mód a ceruzadörzsölés, más szóval pacskolat; ez abból áll, hogy a kemény felületre ráfektetett és ceruzával dörzsölt lap áthozza az adott mintát. Ezt a technikát alkalmazta Gönyey Sándor bútorfaragások, Huszka József pedig könyvkötészeti minták levételekor. A viselet, a falusi környezet, a táj, a népi életképek ábrázolásához használták a festőművészek a víz-, tempera-, pasztell- és olajfestést. Ez utóbbiból van a legkevesebb ábrázolásunk, ami nem baj, hisz etnográfiai szempontból nem a legszerencsésebb technika. Fontos technikatörténeti anyagot adnak a színezett fényképnagyítások. A korabeli fotográfusok által készített fényképeket gyakran színezték. A rajzgyűjteményben található 250 színezett fénykép nem hagyományos családi fotográfia, hanem művészi indíttatású, részletességre és pontosságra törekvő alkotás. Ezek a nagyméretű képek a századforduló táján készülhettek, készítőjükről közelebbit nem tudunk, csak szignójuk ismert: Nyáry Antal, Jámbor, Novák S., J. K. A rajzgyűjteményben levő színezett fényképnagyítások17 elsősorban a nemzetiségi viseletét (szlovák menyecske, erdélyi pártás leány, sokác lányok, cigányok, román legény), népi építkezést (szlovák ház, román szín, csángó székely ház, cigány veremház) és a népszokásokat (pünkösdi királyné, román bedehemesek, csángó lakodalom stb.) ábrázolják. Ezek között találhatók azok az eredeti színezett képek, melyek Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képekben című többkötetes munka illusztrációjaként szolgáltak. A gyűjteményt ismertető cikkek, a gyűjtemény egy-egy részének feldolgozásai azt mutatják, hogy bizonyos témák iránt mind a szakmai, mind a társadalmi érdeklődés napjainkig megfigyelhető. Ilyen kutatott téma a magyar népi grafika, melyhez nagyon sok apróműfaj kapcsolódik. Ezekhez a kutatásokhoz nyújtanak jó anyagot a rajztárban levő népi rajzok; céhközösségek rajzai (mintarajzok, vázlatok), népies emléklapok (köszöntőlapok, keresztelési emléklapok), az iskolázadan falusi specialisták (íróasszonyok mintarajzai), gyermekrajzok, az ebből kinövő naiv festők képei és a sokszorositógrafika termékei (nyomatok). A legkorábban a szűcsmintakönyvekre figyeltek fel a kutatók. Huszka József (Huszka 1886), Bátky Zsigmond, Györffy István és Viski Károly (Bátky-Györffy 1928), K. Csilléry Klára (K. Csilléry 1971b) is gyűjtöttek szűcsmintakönyveket, és azokat felhasználták kutatásaikhoz. Ezekről Sáfrány Zsuzsanna (Sáfrány 1996) ad áttekintést. A gyermekrajzok, keresztelői emléklapok, köszöntőversek műfajával K. Csilléry Klára (K. Csilléry 1971b), majd Verebélyi Kincső (Verebélyi 1993a) foglalkozott, és használta forrásként a múzeumi anyagot. Dajaszászyné (Dajaszászyné Dietz 1956) a mezőkövesdi, tardi anyagokat dolgozta fel. Kis Jankó Bori íróasszony életéről és munkásságáról, munkáiról többször készítettek filmet is, legutóbb 1998-ban. A gyűjtemény anyagából a legtöbbet közölt és felhasznált tárgyak Vankó Imréné Dudás Juli rajzai. Nemcsak néprajzkutatók foglalkoztak képeivel, hanem nagyon sokféle területen (képeslap, évkönyv stb.) illusztrációnak használták naiv 17 Az R 6474-6476, 6493-6690 leltári számok között.
