Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Tasnádi Zsuzsanna: Rajz- és festménygyűjtemény, nyomatgyűjtemény
6/6 Tusnádi Zsuzsanna anyagot követik néhány tétellel a ruszin, a vend, a török, a délszláv, a német, az örmény, a sokáé, a szász ábrázolások. A nemzetközi anyagok is nagyobb egységekben kerültek be a gyűjteménybe. Kínából származik 145 rizspapírra festett, életképeket, szokásjeleneteket ábrázoló kép, Tibetből istenségek temperafestményei; Mongóliából díszítmények, szokásjelenet-ábrázolások vannak. A Zichy-féle expedícióból származik 70 tételnyi, a kaukázusi és kis-ázsiai utazások során készült néprajzi és régészeti tollrajz, de találhatók közöttük olajfestmények is. Ezeket egy Wutt- ke Károly nevű müncheni festőművész készítette, ő szintén részt vett az expedícióban. Az alkotások alighanem Jankó János közvetítésével kerültek a múzeumba, hisz az expedíció feldolgozásához Zichy Jenő Jankó Jánost kérte fel (Csinády 1963). Szilágyi Ilona 1927-ben készült ceruzarajzai üzbegisztáni, kazahsztáni portrékat, szokásjeleneteket ábrázolnak. Az amerikai kontinensről származik néhány nagyméretű szénrajz, mely Észak- Amerika és Brazília indián rajzművészetét illusztrálja. Egy tucatnyi gyermekrajz által amerikai iskolás gyermekek Magyarországról emlékeznek. Mexikói úti emléket tartalmaz néhány ceruzarajz. Van egy sziklarajzokat ábrázoló sorozat Közép- és Dél-Amerikából, Ausztráliából, Afrikából és Szibériából. Egy másik sorozat bennszülöttek rajzait tartalmazza Afrikából és Ausztráliából. Itt kell megemlítenünk gyűjteményünk becses darabjait, Xántus János saját kezűleg készített bennszülötteket ábrázoló rajzait. Ezeket Kaliforniában és Arkansasban tett utazása során készítette. Megmaradt egy Kelet-Indiából hozott vázlatkönyve is. A múzeumban levő perui anyagról készült tusfestéses rajzok szőttesmintákat, babákat, különféle tárgyakat ábrázolnak (28 tétel). Egy etiópiai sorozat bőrre festett életképeket ábrázol (16 tétel). Visszatérve az európai kontinensre megállapíthatjuk, hogy néhány régebbi papírkivágásunk van Lengyelországból, melyek Hofer Tamás jóvoltából tovább gyarapodtak egy újabb kollekcióval. Törökországból származik 523 lapnyi vászonnyomóminta, Finnországból pedig néhány lakásbelsőket ábrázoló vízfestmény (13 tétel) található a rajztárban. Áttekintve a gyűjteményben levő ábrázolásokat megállapítható, hogy a szerzők minél régebbi tárgyakat igyekeztek megörökíteni és a múzeumban elhelyezni. A legrégibb tárgyakat gyakran dokumentálták rajzzal is, mint például az 1644-ben épült gyenesdiási borpincét vagy az 1660-ból származó debreceni pipát. Ugyancsak értékesek az 1739-1797 között időszak között épült Zala megyei uradalmi házakat bemutató rajzok. A már említett szűcsmintakönyvek közül kiemelném a legkorábbiakat, Blázsids Pál csongrádi szűcsmester könyvét 1819-ból, Kaszalay Ferenc szegedi szűcsmester könyvét 1836- ból, Nyitrai Dániel miskolci szűcsmester könyvét 1837-ből. 1831-ből származik az a 14 darabos kollekció, mely Árva megyei viseleteket tartalmaz, festőjük Racskay Miksa felvidéki mester, aki valószínűleg templomi freskók készítésével foglalkozott. Ezek az olajfestmények a legkorábbi viseletábrázolások Árva megyéből. A rajzgyűjtemény másik értékes tárgya egy vásári képmutogató, melyet Viski Károly szerzett meg a múzeumnak 1933-ban (Viski 1934b. 177-185). Ezeket a ponyvákat bizonyára „vadászták” a kutatók. Tolnai Vilmos már 1921-ben felhívja a figyelmet, hogy a Néprajzi Múzeumnak is meg kellene mentenie legalább egy-két ilyen ponyvát. Ez a ponyva a múlt század nyolcvanas éveiben készülhetett, színes kőnyomat-ábrázolás, egyik fele Gulyás Miska és Káposzta Sára szerelmi történetét ábrázolja, másik oldalára az úgynevezett „görbe lábú szék” nótájának ábráit pingálták.
