Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Tasnádi Zsuzsanna: Rajz- és festménygyűjtemény, nyomatgyűjtemény
Rajz- és festmémgyűitemém, momatgiüjtemény 675 A földművelés tárgykörét a szántóföldi növénytermesztés és a szőlőművelés munkaeszközeiről készült rajzok képviselik, Schöberl Magda grafikus tollából (300 tétel). Az állattartás, pásztorkodás területéről származó rajzok (325 tétel) között Garay Ákos, Telegdy Árpád, Nécsey István olajfestményei a kor divatjának megfelelő életképekben pásztorok, gulyások életmódját örökítették meg. Ezenkívül múzeumi tárgyakról (ivócsanak, pásztorkészség, sótartó stb.) készült tollrajzok és temperafestések is találhatók. Az emberi élet szokásaihoz, a néphit, népi tudás témaköréhez kapcsolódnak Dudás Juli rajzai. Ezek feliratozott címmel és aprólékos részletességgel megrajzolt jelenetekkel ábrázolnak egy-egy szokást (Az eskövő menet, A koporsó beszentelése, A vőfény hivogatása), népi orvoslást (Az ólomöntés, Az ihjetség Mosdatás az ólom vizából), babonához fűződő mágikus cselekményt (Védekezés a váltás ellen). A vallásos élet szakterületéhez elsősorban templom, harangláb, fejfa, templomi falfestmények rajzai tartoznak. Ez utóbbiakból egész sorozat található Huszka József szignójával. E rajzok az 1890-es években készültek erdélyi templomok falfestményeiről. A játék és szórakozás tematikáját tekintve a gyermekjátékokról készült rajzok szerepelnek szép számban (245 tétel), ezek nagy részét Dongó György felvidéki gyermekjátékokról készült rajzai alkotják. A 6. számú ábra jól mutatja, hogy a legkevésbé a táplálkozás, a konyha, a tánc, a zene, a vadászat, a halászat, a gyűjtögetés, a harc és katonáskodás, illetve társadalom tematikája képviselt. A rajzok földrajzi megoszlása megállapítható a földrajzi katalógusból, illetve leolvasható a 7. számú ábráról, bár ez csak részben tájékoztat a gyűjtemény tényleges helyzetéről, ugyanis nagyon sok esetben nem tudjuk, honnan való az adott ábrázolás. A rajzgyűjtemény 20 467 tételéből jelenleg 1732 tétel származási helye ismeretlen. A grafikon is jól mutatja, hogy vannak vidékek, ahonnan rengeteg anyag került a gyűjteménybe, más területekről viszont egyáltalán nincs rajzunk. A kiemelkedő, bőven képviselt vidékek egyben népművészeti központok is, ezek kutatása nagyobb szerepet kapott a néprajzban, ezért nem véletlen, hogy a legtöbb rajz a Palócföld, Sárköz, Kalotaszeg és a Székelyföld településeiről származik. Az egy-egy településről származó tekintélyes rajzmennyiség sokszor egy-egy gyűjtő vagy magánember személyéhez kapcsolható. így például Szinte Gábor Székelyföldhöz kötődik rajzaival, Undi Mária kalotaszegi, torockói, mezőkövesdi viseleteket fest, Csete Balázs több rajzzal képviseli a Jászságot, Zakariás Attila háromszéki, udvarhelyi házrajzokat, Dodek- né Chován Ilona felvidéki kézimunka- és viseletrajzokat készített, Seres András a hétfalusi csángóktól gyűjtött, és a felsorolást lehetne folytatni. Kiemelkedően reprezentált településekről is beszélhetünk. Mezőkövesd viselete és hímzése folytán szerepel a legtöbb rajzzal, a sárközi őcsény a gyűjteménybe bekerülő, majd folyamatosan tovább gyűjtött gyermekrajzokkal emelkedik ki, Galgamácsa szokásait Dudás Juli naiv festőnk rajzolja meg. Részint a földrajzi megoszlásra is utalnak a nemzetiségekkel foglalkozó rajzok, festmények. Sajnos nincs sok belőlük, ám sokféle nemzetiség köréből valók. Például a románokat Hunyad megyei fafaragások rajzai, Szolnok-Doboka megyei szőttesminták, Melka Vince festőművész antropológiai embertípusokról készült alkotásai, továbbá görögkeleti templomok rajzai képviselik. A Felvidékről népviseleti képek, fafaragások, Pozsony megyéből szlovák hímzésrajzok, Zólyom megyéből csipkerajzok, Korponáról egy takácsmin- takönyv találhatók a rajztárban. A nemzetiségek között mennyiségben a román és a szlovák
