Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Tasnádi Zsuzsanna: Rajz- és festménygyűjtemény, nyomatgyűjtemény
674 Tasnádi Zsuzsanna A gyűjtemény története jól mutatja, hogy az A gyűjtemény összetétele idők folyamán a legjelentősebb, legfontosabb gyarapítások mennyire összefüggnek a néprajzban éppen folyó kutatásokkal. így a gyűjteményben a századfordulón felfedezett és az iparművészetben is hitelt nyert magyar népművészet köréből található a legtöbb alkotás. Itt elsősorban a népi hímzés, a szövés-fonás, a szűcs, szűrszabó, fafaragó stb. mesterségek számtalan mintarajzára, mustrakönyvére gondolok. A múzeumban használatos egységes szakmutatót alapul véve megállapítható, hogy a legtöbb ábrázolás a mesterségek témakörből való. A legelső helyet természetesen a hímzésminták rajzai foglalják el, összesen 1356 tétel. E témakörhöz kell azonban sorolni a szakmutatóban külön egységként kezelt, textiltervezők által gyűjtött és a helyszínen készített rajzokat, továbbá a kiemelkedő íróasszonyok mintarajzait. Nem véletlen, hogy a rajzgyűjteményben leginkább képviselt a népi hímzés területe. A gyűjtemény természetéből adódóan itt kaptak helyet a mintarajzok, amelyeket nemcsak kutatók, hanem vidéki asszonyok is rajzoltak, másoltak, gyűjtöttek. A szövés-fonás témakör 210 tételt tartalmaz, ezek nagyrészt mintarajzok és guzsalyrajzok. 244 tétel származik a szűcsmesterség területéről, ezek általában mintarajzok. Ebben a csoportban található 11 szűcs- mintakönyv is, amelyek gyűjteményünk legrégebbi és legértékesebb tárgyai. E könyvekre a kutatók korán felfigyeltek, még idejében gyűjtöttek belőlük néhányat, és így megmentették őket az utókor számára. Itt kapnak helyet a szűrszabó-mintarajzok és -szabásminták (64 tétel), a takácsmesterség mintakönyvei (15 mintakönyv), a textilipari felhasználásra gyűjtött motívumok (1000 tétel), fafaragásokról készült rajzok (189 tétel). A mesterségek között azonban az asztalos- és fazekasmesterség csak néhány tétellel szerepel. A tojásfestés területe 2018 rajzzal emelkedik ki a mesterségeken belül, ezek a grafikák a múzeum hímestojás-gyűjteményének díszítményeit ábrázolják. A település-építkezés területét 873 rajz képviseli, s így a mesterségek után ez a tematika a leginkább képviselt a gyűjteményben. E rajzok elsősorban lakóházak és gazdasági épületek felmérési tervei, készítőik építészek, mérnökök, néprajzkutatók. Itt találhatók például Csete Balázs jászárokszállási, Kolozs megyei, Pest megyei épületrajzai, Vajkai Aurél tollrajzai Zala megyei uradalmi házakról, Mendele Ferenc lakóházfelmérései, Nánási Tóth Lajos olajfestményei a hajdúnánási házról. A paraszti lakásbelsőket Juhász Árpád, Melka Vince, Telegdy Árpád festették meg, a székelykapukat főként Szinte Gábor és Huszka József rajzai örökítették meg. A házberendezés témakörében (424 tétel) elsősorban díszített bútorok, menyasz- szonyi ládák, ágyak, de karszékek, padok, bölcsők, székek rajzait is megtaláljuk, ezeket Csete Balázs és Latabár Károly rajzolta és festette. A viseletét 662 rajz mutatja be. Ezek főként szabásminták, akvarellek, olajfestmények, melyek szintén a színes, díszes, ünneplő női viseletét ábrázolják. Az anyag alapján a nagy, népművészetileg elkülönülő régiók 20. század eleji viseletkultúrájáról kapunk hiteles és részletesen dokumentált képet. Undi Mária kalotaszegi, Csikós Tóth András matyó, Garay Ákos sárközi férfihajviseleteket, a gyermekek rajzai szintén sárközi viseleteket ábrázolnak. A népi rajzok között találjuk meg a már említett gyermekrajzokat (387 tétel) és íróasszonyok rajzait (300 tétel). Kis Jankó Bori mezőkövesdi íróasszony stílusával az egész táj hímzőkultúráját befolyásolta, rajzai között találunk matyó mintás üdvözlőlapot, virágdíszes levélpapírt és számos hímzésmintát. Dajaszászyné Dietz Vilma matyó íróasszonyok munkáit gyűjtötte és kutatta, általa kerültek a múzeumba a mezőkövesdi íróasszonyok rajzai.
