Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Tasnádi Zsuzsanna: Rajz- és festménygyűjtemény, nyomatgyűjtemény
Rajz- és festménysyűjtemém, momatg\iűitemém 673 vés-fonás tárgyairól Schöberl Magda grafikus 495 tollrajzot készített a rajztárnak 1971-1973 között. Pásztor Márta grafikus a múzeum hímestojás-gyűjteményének díszítményeit rajzolta le, összesen 787 rajzot. Ezek a rajzok feltüntetik a tárgy leltári számát az adott tárgygyűjteményben, ezért jól használhatók anélkül, hogy kézbe kellene venni a tárgyi anyagot. Épületfelmérések, alaprajzok is egységesen kerültek be a rajzgyűjteménybe az 1960-as évektől. Fél Edit és Hofer Tamás kutatásaihoz kapcsolódva kerültek hozzánk az átányi épületrajzok. Építészmérnököktől vásárolt a gyűjtemény diplomaterveket, házfelméréseket, tüzelőalaprajzokat. Ez az érdeklődés 1960 és 1970 közé tehető, és kapcsolódik a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum megvalósításának a munkálataihoz. Jellemző tehát, hogy a hatvanas évektől kezdve általában nagy tételekben vásároltak rajzokat, az érdeklődés pedig a hímzésminták, épületfelmérések, gyermekrajzok, naiv festők felé fordult. Az Etimológiai Adattár főiskolákkal, tudományos intézményekkel, tervezőkkel, művészekkel, iparművészekkel, népi művészekkel tartotta a kapcsolatot, és nagyon sok anyag e kapcsolatok révén került a rajzgyűjteménybe. Az Etimológiai Adattár évente meghirdetett néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázata is nagyon sok rajzzal bővítette a rajztárat. 1955-ben, 1958-ban, 1959-ben, 1960-ban, 1961- ben folyamatosan érkeznek pályamunkák. Orosházáról 76 kékfestőminta, Isaszegről 50 hímzésminta, 142 kerítésdísz- és falfestésminta, hogy csak a nagyobb egységeket említsem. Anyagrendezéskor is gyakran emeltek ki a kéziratok közül pályamunkákat, nagyobb alakú rajzokat, ezek is tovább gyarapították a rajzgyűjteményt. Például 1974-ben a volt csíkmenasági táj- és népkutató táborokban gyűjtött és a háború pusztításai ellenére megmaradt vegyes formátumú körülbelül 80 tételnyi rajz is itt talál helyet a rendezése után. Néha intézmények ajándékaival is bővült a gyűjtemény. A Népművelési Intézet Vankó Imréné Dudás Juli öt rajzát, a Magyar Háziipari Szövetkezet előnyomott hímzésmintákat, a Magyar Építés- és Közmunkaügyi Minisztérium parasztházrajzokat, -terveket juttatott a múzeum rajztárába. Az 1980-as évektől lezárul a nagy gyarapítások korszaka, ezután inkább kis tételeket vagy egy-két darabot vásárolnak a rajzgyűjtemény számára. Kellő kínálat hiányában a nép- művészeti hímzésminták már nem kerülnek olyan mennyiségben be, mint korábban, inkább a véletlenszerűen felbukkanó anyagok, hagyatékok rajzai bővítik a rajztárat. A jelenre elmondhatjuk, hogy nagy ritkán, a munkatársak kapcsolatai révén bővül egy-egy festménnyel, rajzzal a gyűjtemény. A leltárkönyvbe 1997-ben egyeden gyarapodási tételt sem vezettek be. (A rajzgyűjtemény gyarapodását az 1900-as évektől ábrázolják az ismertető ábrái,16 amelyek adatait a Néprajzi Értesítő gyarapodási beszámolóiból, az Eth- nológiai Adattár átmenő leltárkönyvének és a rajzleltárkönyv adatainak egyeztetésével állapítottam meg.) Mint az előzőkben már jeleztem, a gyűjtemény csak részben tudatos fejlesztés eredménye. Az esetek nagy részében a gyarapítást a múzeum anyagi helyzete határozta meg. Az anyagok vásárlás, ajándékozás, rajzoltatás vagy helyszíni gyűjtés útján kerülnek a rajzgyűjteménybe. Mégis azt mondhatjuk, hogy néhány esetben érdeklődnek, hogy szakmai szempontból milyen rajzokat érdemes elfogadni vagy megvásárolni, és már a gyűjtések korai szakaszában többször hangsúlyozzák, hogy a művészi festmények nem mindig használhatók. 16 Lásd az 1, 2., 3., 4. és 5. számú ábrákat.
