Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Forrni Ibolya: Kéziratgyűjtemény
Kéziratgyűitemémi 637 és település-építkezés 30%; a további TI témára marad 30%. (A százalékos megoszlásokat a kéziratok darabszáma szerint kell érteni, terjedelmi súlyozás nélkül.) A számok kifejezik a kutatási aránytalanságokat is. Gyűjtési hiányokat, egyenetlenségeket egy-egy témakörön belül is tapasztalunk. Az anyag feldolgozottsága is ennek megfelelő. A katalógus alapján összeállított számadatok a gyűjtemény egészének változási tendenciáit, illetve tartalmának átfogó képét mutatják be. A különböző mutatók mennyiségi elemzése azonban nem helyettesíti-helyettesít- heti az érdemi tartalmi feltárás roppant időigényes munkáját.68 Jelen alkalommal csak néhány példa bemutatására vállalkozom, amelyek tükrözik a fenti tematikai egyenedenségeket, s példájuk kijelölheti egyúttal további feladatainkat. A település-építkezés témakör földrajzi és tartalmi tekintetben a gyűjtemény egyik legteljesebben adatolt forráscsoportja - a népi építészeti és műemléki felmérések, Vargha László és Povolny György népi építészeti gyűjteménye anyagával együtt 2150 kéziratból áll. Elmondhatjuk, hogy sok házleírás, felmérés van az ország csaknem valamennyi településéből, a vonatkozó munkafolyamatok, a karbantartás stb. leírásai azonban szinte alig adatoltak. A mesterségek köréből ezt részben kiegészítik az ácsmesterség (75 kézirat), a kőművesség, vályogvetés stb. leírásai. Hasonló gyűjtési hiányokat, egyenedenségeket a többi témakörön belül is tapasztalunk. A ruházkodás, viselet témakörben főként az ünnepi viseletek készítése, használata meglehetős részletezettséggel van dokumentálva, ám igen kevés leírás szól a köznapi viseletről, munkaruhákról. A tartós használat szempontjából nem kevésbé fontos tárolás, tisztítás témákra is kevés adat található. További viseletadatokat találunk a népi mesterségek, népművészet sokféle területét átfogó tárgycsoportban. E körből a leggazdagabb anyag a szövés-fonás- himzés címszó alatt található. A táplálkozás témát illetően az említett 1977-es felmérés alapján ugyanez a kép bontakozik ki, vagyis főleg az ünnepi alkalmak étkezési szokásai dokumentáltak. A tárgykör alcsoportjai szerinti bontásban a mintegy 500 tételnyi kéziratból általános leírást ad 120, a többi részadatokat tartalmaz, az alábbi bontásban: A főzés színhelye: 292 adat A táplálkozás eszközei: 856 adat Készítési eljárások, módok: 1624 adat Fűszerek, ételek, italok, étrend, fogyasztási módok, alapanyagok: 517 adat Elvezeti szerek, kapcsolatos eszközök: 105 adat Tárolás, tartósítás, értékesítés, kapcsolatos eszközök: 168 adat Társadalmi vonatkozások, személyek (például főzőasszony): 27 adat Kapcsolatos szokások, hiedelmek: 283 adat Az adatok időbeli megoszlása: 19. századi 13 kézirat, 190-1930 közötti 14 kézirat, 1930-1945 közötti 143, 1945-1960 közötti 186, 1960-1977 közötti 43. A gyűjtési idő ebben az esetben megegyezik az adatok vonatkozási idejével. 68 A közelmúltban elkészült és megjelent egy-egy témakör részletesebb áttekintése, például Koltay 1995; Forrai-Szemkeö 1996; elemzés és szövegközlések Dömötör 1997; Landgraf 1997; Verebélyi 1998.
