Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Forrni Ibolya: Kéziratgyűjtemény
További példaként a nemzetiségi adatokat tartalmazó kéziratok körét mutatom be. A magyarországi nemzetiségekről a gyűjteményben közel 1500 kézirat tartalmaz adatokat. Kisebb hányaduk szakemberek gyűjtése, többségük pedig a néprajzi gyűjtőpályázatra érkezett munka. Ebből már kitetszik, hogy a gyűjtési időt tekintve kevés kézirat származik a század első feléből, a nagyobb rész 1950 utáni. Az adatok a századfordulóra és az 1920-1930-as évekre, illetve a század közepére vonatkoznak. A nemzetiségenkénti számszerű megoszlás az alábbi: szláv nemzetiségek (horvát/bunyevác, bosnyák, sokáé, rác; szerb; szlovén/vend; szlovák; lengyel; cseh; ruszin) - közel 500 kézirat német nemzetiségek (sváb, szász, hienc, cipszer, krassován) - 350 kézirat cigány nemzetiség - 302 kézirat román nemzetiség - 120 kézirat A magyarországi nemzetiségek sajátos helyzetéből adódóan a forrásanyag a földrajzi eloszlás tekintetében igen szórt, s tartalmi szempontból is jelentős kutatási aránytalanságokat mutatnak a gyűjtések. A nemzetiségek - kultúrájuk, műveltségük legtöbb saját és sajátos vonását a folklór területén őrizték meg. A színes, ünnepi, jelentős hányadában vallási hátterű szokások élesen elütnek a környező magyarság szokásaitól, míg anyagi kultúrában, gazdálkodásukban többnyire alkalmazkodtak a környezeti feltételekhez. Ennek megfelelően a nemzetiségek körében legkutatottabb tárgykörök az ünnepi szokások, a népköltészet, népművészet és a hiedelemrendszer. Szólnak a kéziratos adatok a kulturális kapcsolatok rendszeréről is, de inkább a településtörténeti kérdések vizsgálata a jellemző a feldolgozásokra. A forráscsoport részletes leírását az 1988-ban elkészült annotált bibliográfia tartalmazza (Forrai 1988). A paraszti írásbeliség emlékeinek körében találjuk a gyűjtemény legsokszínűbb, műfaji és tartalmi szempontból legváltozatosabb forrásait. Gyűjtésüket az országos néprajzi pályázat is segítette. Ennek köszönhető, hogy az utóbbi évtizedekben nagy mennyiségű múlt századi, század eleji kéziratos énekes és imádságos füzet, gazdasági feljegyzés, napló, visszaemlékezés került a gyűjteménybe. Módszeres összegyűjtésükre azonban máig nem került sor. Ennek az írásos hagyatéknak egyik vonulatát jelenti a 19. század óta egyre jobban kiteljesedő paraszti írásbeliségből fennmaradt önéletírások csoportja. Számukat jelentősen gyarapította az 1960-as évektől kezdve az újabb (paraszti és nem paraszti) kéziratos önéletírások tömeges jelentkezése. Figyelemre méltó, hogy a 20. századi írások szerzői közt már asszonyokat is találunk. Nemcsak hazai jelenség ez, megjelenésük általánosnak mondható Közép- és Ke- let-Európa tájain. Spontán belső kényszer vagy sok esetben éppen a kutatók biztatására keletkeztek a visszaemlékező írások, térben és időben mindig ott és akkor jelennek meg, ahol nagyobb kultúraváltás következett be. E kéziratok nélkülözhetetlenek a népi kultúra és mentalitás megismeréséhez, segítségükkel egyedi példákon figyelhetők meg a műveltségszerkezetben végbement változások, s e változások kísérőjelenségei. Nemcsak a múlt szociális valóságának feltárásához nyújtanak segítséget, mának szóló üzeneteket is hordoznak. E körből számos munka a Néprajzi Közleményekben jelent meg.69 Elemző áttekintés a bukovinai székelyek írott emlékanyagáról készült (Forrai 1986; 1987). 69 Forrai Ibolya: Köztesre alkalmas paraszti önéletrajzok a kéziratgyűjteményben. Kézirat, lásd az EA 5246/1978 iktatószámon.
