Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Forrni Ibolya: Kéziratgyűjtemény
624 Fonat Ibolya a hivatkozási számok, revíziós megjegyzések stb.). A leltárkönyvi adatok bővítését, pontosítását szolgálja a kéziratok borítólapja, amely a leltárkönyvnél bővebb, részletesebb adatolást tartalmaz, rögzíti a kézirat múzeumi életét is, például a mutatózás idejét, zárolást stb. Szakleltározásra mindig a gyűjteménykezelő muzeológus készíti elő a kéziratot, ő vezeti a leltár- könyvi bejegyzéseket. 1939-től máig a kézirattár vezetői: Gunda Béla, Némethy Endre, Szendrey Ákos, Bánó István, K. Kovács Péter, Forrai Ibolya. A szerzői mutató cédulái a kézirat leltári számát, a gyűjtő/szerző/ajándékozó nevét, a kézirat címét és terjedelmét, a gyűjtés helyét és idejét, a bekerülés módját tartalmazzák. A földrajzi mutatóban, mivel a gyűjtemény anyagának tekintélyes része az első világháború előtti, illetve a két világháború közötti időből és magyarlakta területekről származik, az egységes földrajzi rendszerezés érdekében Magyarország 1913. évi helységnévtárának adatait használjuk. A szakkatalógus alapja az a kezdettől fogva alkalmazott egységes cimszórendszer, amely szerint szakcsoportba rendezik a múzeum minden gyűjteményének anyagát.38 Ez a címszórendszer nyitott, bővíthető. A kéziratgyűjtemény szakmutatózását 1951-ig többen végezték: Szendrey Ákos, Kovács Ágnes, Molnár Balázs, Morvay Péter. 1952-1959 között Raf- fay Anna, 1963-1965 között Szendrey Ákos, végül 1965-1966 között Hegyi Imre készítette a szakmutatókat. Hosszú szünet után csak 1976-ban folytatta Forrai Ibolya a szakozást. Eleinte teljes részletességgel folyt a feldolgozás, s a kézirat minden kis részletéről külön cédula készült (M. P. - Sz. R. A. 1954). Hamarosan kiderült azonban, hogy ezzel a módszerrel nem lehet a leltározással párhuzamosan vagy csak kisebb lemaradással feldolgozni a gyűjteményt, s ezért 1952-től előbb csak annyi változtatást vezettek be, hogy az egy gyűjtésen belül található azonos tárgyú adatokat már csak egy kartonlapon tüntették fel (adott címszó alatt leltári szám/lapszámok felsorolása). 1966-ig elkészült (kisebb-nagyobb megszakításokkal és kihagyásokkal) az EA 1-6500 leltári számig egy olyan részletes szakmutató, amely rendkívül megkönnyítette a kutatók munkáját. Aztán gyakorlatilag szünetelt a szakozás. 1976 óta, az EA 6500 leltári számtól kezdve már egy úgynevezett globális szakmutató-cédula készül, amely lényegét tekintve főcímszavak szerinti besorolást jelent. A kézirattár jelenlegi nyilvántartási rendszere 28 017 leltározott tételt tartalmaz (a leltározás ütemét lásd az 1. számú táblázatban). Nyomtatott katalógusa a 13 090 leltári számig ismerteti a kéziratok címjegyzékét, szerzői és földrajzi mutatóit (Forrai 1979-1983). Cédulakatalógusában található: szerzői mutató 27 300. leltári számig, földrajzi mutató: EA 27 300 leltári számig, szakmutató: EA 20 727 leltári számig. A számítógépes nyilvántartási rendszer kiépítésének terve már korábban, a könyvtárban megkezdett munkával párhuzamosan felmerült, végül 1989-ben kezdődött el. Jelenleg 15 500 tétel adatai találhatók a számítógépes rendszeren. A leíró adatsorok a meglévő nyilvántartásból származnak (az adadapot lásd az 1. számú mellékletben), egységes új fogalom- rendszer, címszórendszer összeállítására még nem került sor. A munkát a kéziratgyűjtemény katalógusában nem szereplő anyag feldolgozásával kezdtük, hogy ennek segítségével mihamarabb összeállíthassuk a katalógus következő köteteit. Erre folyamatos igény van ma is. A gyűjtemény leltározatlan állományáról növedéknaplózott nyilvántartásunk van. A kéziratok feldolgozási, leltározási ütemét bemutató 1. számú táblázat alapján is megállapít38 Lásd NMI 116/1947. A Néprajzi Múzeum Etimológiai Adattárának szakkatalógus-rendszere, valamint az Etimológiai Adattár 1967-ben kiadott Útmutatója.
