Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Forrni Ibolya: Kéziratgyűjtemény
622 Forral Ibolya te a fertőtlenítéseket, melyek 1975 után évi két alkalommal rendszeresen történtek. Emellett évi egyszeri nagytakarítást is végeztettünk a kéziratraktárban. Az 1990-es években gyökeres változást hoz a folyamatos állagmegóvás. 1994-től papírrestaurátor dolgozik a gyűjteményben, 1996-ban papírrestaurátor műhely létesül, majd 1998-ban szervezetileg a Restaurátor Osztályhoz kerül. A Művelődési Minisztériumtól elnyert pályázati támogatással létesített műhely újabb pályázati támogatásokkal szerezte be a napi munkájához szükséges felszerelést, vegyszereket. Elsőként a Badacsonyi hegyközség rendtartása, majd 18-19. századi kéziratos énekeskönyvek teljes restaurálása, a Kálmány-hagyaték, a Baráthosi-hagyaték, gazdasági naplók tisztítása, savtalanítása történt meg. Természetesen a műhely más gyűjtemények papíranyagának állagvédelmét is ellátja (könyvtár, rajzgyűjtemény, térképgyűjtemény, szokásgyűjtemény stb.), folyamatosan végzi a kiállításra kerülő rajzok, fényképek stb. restaurálását, amely - főleg nagy kiállításoknál - jelentős munkaidőt emészt fel. Egy fő restaurátor nem tudja teljesíteni a múzeum valamennyi gyűjteményében felmerült igényeket, sőt valójában a kézirattárban szükséges feladatok ellátásához is kevés. A folyamatos állagmegóvási, restaurálási munkákat a revízió során feljegyzett adatok alapján ütemezzük. Általában 10-15 ezer lapnyi anyag tisztítása végezhető el egy év alatt, azonban ha egy-egy darab teljes restaurálására is szükség van, ennél jóval kevesebb. A múlt századi vagy korábbi papírok általában jó állapotban vannak, csak porosak. A 20. századi savas papírok azonban töredeznek, kivált ha gomba, penész vagy egyéb fertőzés éri őket. A sav- talanítást tehát az állomány nagy részében el kell végezni. 1990-es években számottevően megnőtt a közönségszolgálat. 1975-ig, a múzeum átköltözése előtt közönségszolgálat keretében főként a szakemberek látogatták és kutatták a gyűjteményt. Külön kutatószoba állt a kutatók rendelkezésére. A közönségszolgálat a munkaidőnek csak kb. 20%-át vette igénybe, mivel a délelőtti órákban semmilyen félfogadás nem volt. Ez a helyzet az átköltözés után gyökeresen megváltozott. A társadalmi érdeklődés hatalmasan megnövekszik a Kossuth téren inkább szem előtt lévő intézmény munkája és gyűjteményei iránt, az egyetemi oktatás (gyűjteményismertető előadások, tárlatvezetések, szakmai gyakorlatok stb.) is jobban épített - és joggal - a múzeum szolgáltatásaira, s ez részben a közönségszolgálat aránytalan megugrását eredményezte: a kéziratgyűjteményben tízszeresére emelkedett a tételforgalom. 1994-ben összeállítottam a kézirattár 15 évi gyarapodását jellemző adatsort. E szerint 1980-1994 között a leltározott állomány 11395 tétellel gyarapodott (EA 14201-től EA 25596-ig), az alábbi összetételben: A tudományos gyűjtőhálózat révén érkezett 941 tétel; az 1980-1994 közötti években benyújtott pályamunkák száma 4041 tétel; ajándék 562 tétel; vásárlás 191 tétel (összesen 5735); a régi anyag leltározásából származó gyarapodás anyagában a hagyatékok száma 882 tétel; az 1965-1979 közötti évek pályamunkáinak száma 4778 tétel (összesen 5660). A fenti adatsorból kitűnik, hogy az előző 15 esztendőhöz képest csökkent a pályamunkák száma. Ezt a tendenciát a közelmúlt évek számadatai is megerősítik (például 1998- ban csak 160 pályamunka érkezett). Szembetűnő, hogy a vásárlással megszerzett kéziratok száma sokkal kisebb, mint az ajándékba kapottaké, tehát örvendetesen megmaradt még valami a régebben sokkal jellemzőbb adományozási kedvből. A gyarapodásban jelentős a tudományos gyűjtőhálózat aránya is, főleg ha meggondoljuk, hogy mindössze 20-30 szakembertől származik a közel 1000 kézirat. A tudományos gyűjtőhálózatból származó kéziratok száma az utóbbi két évtizedben folyamatosan csökkent, mivel a vidéki múzeumok csak kivéte
