Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Forrni Ibolya: Kéziratgyűjtemény
Kéziratgyűiteméuy 621 1958-ban létesült külön raktár a gyorsan gyarapodó gyűjtemény számára, ez azonban 1975- re zsúfolásig megtelt.37 A Kossuth téri épületben - házon belüli többszöri költözés után - végül korszerű és biztonságos elhelyezést nyert a kézirattár. A kéziratok tárolására szolgáló tűzbiztos fémszekrények könnyen kezelhetők. A numerikus rendben elhelyezett kéziratok könnyen hozzáférhetőek. A szekrények oldalán helymutató kartonok tájékoztatnak egy-egy szekrény tartalmáról. A raktár kapacitása a jelenlegi kéziratállomány befogadására alkalmas, lassú gyarapodást feltételezve még kb. 3-5 évig elegendő is lesz. A raktárterület adott, nemigen bővíthető, legfeljebb a fölfelé való terjeszkedés lehetősége áll fenn, az összes járulékos szükségletével együtt (speciális szekrények, létrák stb.). A raktári rendezőmunka, anyagmozgatás személyi feltételei csak részben adottak, ugyanis a kézirattárnak nincs külön raktárkezelője, egy fő látja el az összes kéziratos gyűjtemény raktározási feladatait. Az 1980-as években a múzeum tevékenysége alapvetően kiállításcentrikus volt. A kézirattár kiszolgálta az időszaki kiállítások és az állandó kiállítás rendezése során felmerült igényeket, elsősorban az adatszolgáltatáshoz szükséges gyűjteményfeltáró, -rendező munkálatokkal. Önálló kiállítást is rendezett: 1982-ben Gönyey Sándor munkásságát fotókiállításon mutatta be, majd 1989-ben a népi írásbeliség emlékeit (kéziratos népköltészeti gyűjteményeket, énekeskönyveket, naplókat, önéletírásokat) állította ki. 1980-1989 között jelentős a szakemberek által végzett helyszíni gyűjtések száma, amelyet a múzeum munkatársai a Falusi és mezővárosi társadalom gazdasági és kulturális rétegződése kutatási témához kiválasztott településeken végeztek. Bajnán és Mezőkövesden félbeszakadt a kutatómunka. Befejezeden maradt a Szilágyi Miklós által gyűjtött kisújszállási interjúsorozat is. Besenyőtelken több mint száz életútinterjú készült. A kutatások nyomán kiállítások, tanulmányok is születtek (Molnár 1989; Őrszigethy-Szuhay 1990). Ebben az évtizedben újra előtérbe került a levéltári kutatás, amely a kéziratgyűjteményből kiválva önálló gyűjtemény keretei között folytatódott (Benda 1988a; 1995). A raktári rend kiépítése, a munkaszobák és katalógusok elhelyezése 1986-ban befejeződött, emellett folytatódott a leltározadan állomány feldolgozása is. A rendező-, feltárómunkálatokat Forrai Ibolya és Kerékgyártó Adrien végezte. A tíz év alatt rendezett, szakleltározott anyag összetétele: a pályázatokra 1965-1980 között érkezett dolgozatok - 6707 tétel; az ÁEA-tételek közül régiek és az 1978-1988 közötti új vásárlások, ajándékok - 1680 tétel; a tudományos gyűjtőhálózat 1978-1988 közötti helyszíni gyűjtései - 462 tétel. Ekkor tehát 8849 kéziratos tétel rendezése és leltározása készült el, csaknem any- nyi, mint az első három évtizedben együttesen volt, de a leltári lemaradásokat így sem sikerült megszüntetni. A katalógusok azonban naprakészek. A leltározott tételek számítógépes adatrögzítése is megkezdődött. A leltározott állomány 23 049 tétel. Hatodik évtized - szervezeti változások, közönségszolgálat, állagvédelem A jelen évtizedben mérséklődtek a kézirattár sürgető állagmegóvási gondjai. A Könyves Kálmán körúti épületben csak 1-2 évenként végzett gázosítás védte az úgynevezett múzeumbogaraktól a kéziratokat, egyéb állagmegóvó intézkedés nem volt. 1965-1970 között működött a könyvtár keretében egy könyvkötő műhely Simon Imola képzett restaurátorral. Ö ellenőriz37 Vö. EA 2/1953 iktatószám alatt K. Kovács Péter: Az Etbnológiai Adattár fejlődése, problémák és szükségletek NMI 863-0206/1959. 16-17. A már hivatkozott jelentés ismerteti a raktározás, állagmegóvás helyzetét.
