Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
II. A NEMZETKÖZI OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Vargyas Gábor: Óceánia-gyűjtemény
Óceánia-gvűitemém 569 kapcsolódó ékszer, és figyelemre méltók a máig ismeretlen funkciójú disznószobrok és más egyéb faragványok. A múzeum óceániai gyűjtői közül a pszichoanalitikus néprajz világhírű képviselője, Róheim Géza (1891-1953) az egyedüli hivatásos etnológus. Az ő gyűjtése hátterében valódi antropológiai terepmunka, elméleti probléma megoldását célzó gyakorlati kutatás áll. Az 1920-1930-as években a nemzetközi antropológia e divatos ágának egyik fő kérdése, központi problémája volt, hogy vajon az Ödipusz-komplexus egyetemes jelenség-e, ismert-e az úgynevezett „primitív” népek körében is, vagy csupán az európai népek társadalmi-kulturális intézményrendszerei között keletkezett, csak azokra jellemző jelenség. A probléma közvetlen előzménye B. Malinowski Die mutterrechtliche Familie und das Oedipus-komplex című tanulmánya (Malinowski 1924), amelyben Malinowski tagadja az Ödipusz-komplexus meglétét mat- rilineáris társadalmakban. Freud és általában a pszichoanalitikus néprajzi iskola kételkedett Malinowski eredményeiben, s azok ellenőrzésére, illetve az Ödipusz-komplexus egyetemességének a bizonyítására konkrét terepmunkát kívántak végezni, illetve végeztetni, amelyre Róheimet mint az egyik legképzettebb pszichoanalitikus kutatót kérték fel. Az expedíciót Freud egyik odaadó híve, a görög királyi hercegnő, Mária Bonaparte finanszírozta, és három évig tartott (1928-1931). Ennek során Róheim négy helyen végzett rövidebb-hosszabb terepmunkát: Szomáliföldön, Közép-Ausztráliában, a délkelet-új-guineai Massim-térségben, Normanby szigetén, végül Kaliforniában, a yuma indiánok között. A felsoroltak közül minket most kettő érint: Közép-Ausztrália és Normanby szigete. Mindkettő kiválasztása tudatos és célzatos volt.41 Ahhoz, hogy az Ödipusz-komplexus egyetemességét bizonyíthassák, szükséges volt, hogy a korabeli felfogás szerinti legprimitívebb, az emberiség feltételezett ősállapotához legközelebb eső népet vizsgálja meg Róheim. Ezek voltak az ausztráliai őslakók. Róheim 1929. február 28-án indult útnak Adelaide-ból Alice Springsbe, ahol a hermannsburgi misszió és környékének különböző törzsei, arandák, lorittyák, piccsentárák stb. között gyűjtött, a Mt. Liebig, Haast Bluff és az Ayers Rock környékén.42 2 00 darabból álló gyűjteményét 1932 decemberében adta a múzeumnak, további 27 darab tárgyat pedig 1935 januárjában.43 E tárgyegyüttes kiemelkedő része a 83 darabra rúgó csurunga gyűjte41 E két terület kiválasztásához lásd Róheim 1984a. 278-283; Verebélyi 1984. 499-501; Székács 1984. 650-651. Róheim Normanbyra vonatkozó publikációihoz lásd Róheim 1937; 1940; 1941; 1943; 1946a; 1946b; 1948; 1950; 1954. Ausztráliai témájú publikációinak felsorolásától - azok nagy száma miau - e helyütt eltekintek; ebben az összefüggésben legfeljebb magyar nyelvű könyve (Róheim 1932a) és egy ugyancsak magyar nyelvű szakcikke említendő (Róheim 1932b). Róheim életművéhez lásd A magyar etnológia válogatott bibliográfiája (KóváCS-SArkAny-Vargyas 1991) Róheimre vonatkozó tételeit, valamint a Verebélyi Kincső által összeállított válogatott munkásságjegyzéket a Róheim válogatott tanulmányait tartalmazó kötetekben (Róheim 1984a; 1984b). 42 Az út eredményeinek népszerűsítő feldolgozása magyarul; Róheim 1932a. 43 Érdekes módon a törzskönyvben az egész Róheim-féle ausztráliai és óceániai gyűjtemény egyetlen törzskönyvi számon (2879/1932) szerepel, függedenül attól, hogy több részletben és eltérő időpontokban került be a múzeumba. Az egyes tételeket a beérkezés sorrendjében egyszerűen hozzáírták a legkorábban törzskönyvezett anyaghoz. Ennek oka valószínűleg egyszerűen lustaság vagy helyspórolás volt, illetve az, hogy a gyűjtemény egységét ezúton is hangsúlyozni akarták. Az ausztrál anyag, amelynek zöme tehát 1932 decemberében, kis része pedig 1935 januárjában került a múzeumba, leltári számai: 132014-132213, illetve 134004-134030. Ez összesen 227 tárgyat jelent.
