Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
II. A NEMZETKÖZI OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Vargyas Gábor: Óceánia-gyűjtemény
568 Vargvas Gábor ról kelet felé haladva végighajózott az északi part mentén, és Új-Britannia fővárosába, Ra- baulba érkezett, ahonnan a Fülöp-szigetek felé hagyta el a területet. Ezen útjai során bőven volt alkalma arra, hogy gyűjteményét gyarapítsa. A mintegy 100 tárgyat kitevő óceániai anyag nagy része Polinéziából, azon belül is leginkább Új-Zé- landról (továbbá Szamoáról, Fidzsiről, Hawaiiból) származik, de vannak közötte új-guineai darabok, valamint más melanéziai szigetekről származó tárgyak is. Nagy részük a hétköznapi élethez kapcsolódó használati tárgy: kosarak, legyezők, fűszoknyák, gyékények, ékszerek, fegyverek, edények, halászó eszközök; ehhez járul az új-zélandi anyagban néhány „főnökjelvény” vagy „díszbárd”. Hopp Ferenccel szemben a harmadik gyűjteménygyarapító, gróf Zichy Jenő (1837- 1906) sohasem járt Óceániában. Harmadik ázsiai expedíciója (1897-1898) során közelítette meg leginkább ezt a területet: minden valószínűség szerint útja végén, Singapore-ban (esetleg Sanghajban) vehette gyűjteménye darabjait. Kevésbé valószínű, de teljesen nem zárható ki az sem, hogy gyűjtőként korábban vagy később is szerzett be óceániai tárgyakat.37 Több ezer, magyar, európai, ázsiai, afrikai, ausztráliai, óceániai stb. tárgyat kitevő gyűjteménye eredetileg letétként, 1920-ban került a múzeumba. A tanulmány szempontjából érdekes óceániai (polinéz, Salamon-szigeteki), illetve ausztráliai anyag (főleg fegyverek és bumerángok) ennek csak kis része, mintegy 70-80 tárgy.38 A két világháború közötti időszakban, mint fentebb említettük, a múzeum Óceá- nia-gyűjteménye nagymértékben már nem gyarapodott: inkább a szerencsés véletlennek, egy- egy ajándékozónak köszönhető az esedeges növekedés. Az esetlegességre, véledenre talán legjobb példa egy magyar származású gyöngyhalász, Verebélyi Károly Sándor esete. Róla csak annyit tudunk, hogy kereskedéssel és gyöngyhalászattal foglalkozva hosszú éveket töltött Uj-Guinea délkeleti csücskénél, a Trobriand- és Louisiade-szigetcsoportokon. Malinowski (1917-1918-ban) két helyen is megemlíti Verebé- lyit a naplójában,39 így a törzskönyvi bejegyzést hitelesnek tekinthetjük, s ott-tartózkodásá- nak időpontját az 1910-1920-as évekre tehetjük. Gyűjteményét, 180 tárgyat 1928-ban ajándékozta a múzeumnak.40 E tárgyak a mindennapi élet valamennyi területét felölelik. Különösen szépek az ébenfa faragások: mésznyaló lapátkák, főnöki botok, néhány, a kulához 37 Dr. Ferenczi Máriának, a Keletázsiai Művészeti Múzeum igazgatójának szóbeli közlése (1998. május 22.) szerint Zichy még azelőtt, hogy Hopp Ferenc megkezdte volna gyűjtőtevékenységét, létre szeretett volna hozni egy kelet-ázsiai múzeumot. Ebből a célból hagyományozta gyűjteményét a fővárosra. A terv azonban valami miatt nem valósult meg, és Zichy 1906-ban bekövetkezett halálát követően gyűjteménye 1920-ban a Néprajzi Múzeumba, illetve más múzeumokba került. Nem kizárt tehát, hogy Zichy az óceániai tárgyakat e múzeumra gondolva gyűjtötte vagy gyűjtette. Itt kell megjegyezni, hogy a törzskönyv szerint egykor a Néprajzi Múzeum irattárában lévő Zichy-akták (NMI 80/1920) elkallódtak, így bővebb információk a letét ügyében nem állnak rendelkezésünkre. 38 Tksz.: 2241/1920; ltsz.: 119698-119701, 119773-119868 kihagyásokkal. 39 Malinowski 1967. 144, 166. „We talked about photography, pearls, Verrebely, the war. We sat together in the evening, chatting” (1967. 144); „He told me about deals between Stone and (Graham) and about Verrebely who was offended because George Auerbach had learned that V. cam up L 100 on his original price” (1967. 166). 40 A Verebélyi-féle gyűjtemény törzskönyvi száma 2593/1928, leltári számai: 127512-127691. Ehhez a 180 tárgyhoz járul majd még a keszthelyi múzeumból az 1950-es évek múzeumi centralizációja miatt bekerült további 40 darab tárgy. (Lásd később.) így gyűjteménye összesen 220 darab tárgyat tesz ki.
