Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
II. A NEMZETKÖZI OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Vargyas Gábor: Óceánia-gyűjtemény
566 Vargyas Gábor tak,28 és hogy többek között a sydneyi The Australian Museum tárgyainak egy része is tőlük származik,29 a cég tevékenységét pozitív fényben tünteti fel. Nyilván nem véletlen, hogy a Panther gyűjteményét is itt szerezték be. Ez a gyűjtemény, eltérően a Semayer által megfogalmazott múzeumi igényektől, szinte a teljes csendes-óceáni szigetvilágot lefedi a boltban való vásárlás következtében: Brit és Német Uj-Guineából, a Bismarck-szigetekről (Uj-Britannia és Uj-Hannover), az Admirali- tás-szigetekről, a Salamon-szigetekről, a Santa Cruz-szigetekről, az Új-Hebridákról, Új-Kale- dóniából, Fidzsiről, Szamoáról, Mikronéziából (Gilbert-, Marshall-, Exchequer-szigetek), Új- Zélandról és Ausztráliából egyaránt tartalmaz tárgyakat - közöttük számos olyan darabot, amely a múzeum féltett kincsei közé tartozik.30 Az Óceánia-gyűjtemény 1. világháború előtti gyarapítói között három névről kell még röviden megemlékeznünk: Hopp Ferencről, Kossuth Lajosról és Zichy Jenőről. Mindhármuk esetében inkább személyük, mintsem az általuk gyűjtött tárgyak száma vagy minősége indokolja az említést. Történelmi jelentőségénél fogva legelőre kívánkozik közülük Kossuth Lajos neve. A tőle származó 19 darab tárgy31 1914 decemberében került a múzeumba. A törzskönyvi bejegyzés szerint származási helyük K[is? vagy Kelet?]-Ázsia, Szíria, a Kaukázus és Észak-Ame- rika. Ehhez a felsoroláshoz a leltárkönyv alapján hozzátehetjük még Törökországot, Kütahiát, Elő-Indiát és Kínát. A tárgyak között továbbá két óceániai eredetű is van: egy szamoai fésű és egy mikronéziai (Gilbert-szigetek) cápafogas fatőr.32 Arra a kérdésre, hogy ez utóbbi tárgyak hogyan és mikor kerülhettek Kossuth birtokába, egyelőre nem tudunk válaszolni. Általában a tárgyakkal kapcsolatban annyit tudunk mindössze, hogy az Amerikai Egyesült Államokban tett 1852-es útja során Kossuth több indián tárgyat is kapott vagy szerzett magának. Ezek közül két pár mokasszin és egy jávorszarvasbőrrel díszített szövetsapka 1977-ben a Kossuth-örökségből a Magyar Nemzeti Múzeum Kossuth-gyűjteményébe került. E három tárgy történetét Borsányi László dolgozta fel (Borsányi 1977), pontosan behatárolva megszerzésük színhelyét és körülményeit. Valószínű tehát, hogy a Néprajzi Múzeum többi észak-amerikai tárgya is ugyanerre az időre és ugyanezekre a forrásokra megy vissza. A „kis-ázsiai”, kaukázusi és szíriai tárgyak Kossuth kis-ázsiai, kütahiai tartózkodása idejéből származhatnak. Erre utal legalábbis a gyűjtemény két tárgya (ltsz.: 110895-110896), amelynek származási helyeként „Kutahia” szerepel. Kérdéses viszont, hogy az elő-indiai és kínai darabok is ide köthetők-e; s végképp nem tudjuk, hogy az óceániai darabok mikor és hol kerülhettek Kossuth birtokába. Ez az egyedüli terület ugyanis, ahol - tudomásunk szerint - a kormányzó soha sem járt. Egy másik felmerülő kérdésre viszont, hogy hogyan jutottak e tárgyak 1914-ben a múzeumba, már megkísérelhetjük a választ. Az adományozás dátuma (1914) kizárja, hogy az 28 Ez a tény világosan utal arra az eddig eléggé figyelmen kívül hagyott körülményre, hogy Óceániában és másutt a műtárgy-kereskedelem sokkal régebbre megy vissza, mint azt feltételezni szokás, s minden bizonnyal hatással volt már az első nagy gyűjtésekre is. 29 A múzeumi munkatársak szóbeli közlése e sorok írójának 1981-ben. 30 Például Bodrogi 1959a. 22, 69-70, 71, 74-76, 78, 89, 92, 101-103, 113-114, 117, 121,124 és 128- as számú képtáblák. 31 Tksz.: 2117; ltsz.: 110892-110910. 32 Ltsz.: 110909 és 110910.
