Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Szuhay Péter: Földművelés-gyűjtemény
Földművelés-gyűjtemény 55 rajzi értékeket olyan egzotikus valóságnak fogta fel, mely működés meglétét a „haladottabb népek méltán irigyelnek tőlünk” (Bátkt 1906a. 31), hisz náluk azok már csak a múzeumokban láthatók. Nyilvánvaló, hogy ha nincs értéke a gyáripar vagy az iparos által kifejlesztett tárgyaknak - még ha az a maga valóságában jelen is van a paraszti gazdaságokban a múzeum számára nem gyűjthető vagy legalábbis nem gyűjtendő. Az újítás iránti hajlam amúgy is távol áll a konzervatív, a hagyományokhoz ragaszkodó magyar néptől. A gazdálkodás tárgyai iránti érdeklődés másik szempontját a nép faragó- és diszítőművészetének dokumentálása határozta meg. Bátky útravalója - miszerint a „tág értelemben vett gazdálkodásnál használt szerszámok gyűjteménye gazdagságánál és primitívségénél fogva minden vidéki néprajzi múzeumban előkelő helyet fog elfoglalni” (Bátky 1906a. 32) - hosszú időre meghatározta a néprajzi gyűjtemények fejlődési irányát. Bátky táblái a gazdálkodás tárgykörébe tartozó tárgyi anyag mintegy korabeli rendszerezését adják: 1. tábla: a talajművelés eszközei, faekék, ekepapucs, eketaligák, tövis- és fogas borona. E táblán szerepel még egy ide nem illő kévekötő fa (uo. 32-34). 2. tábla: vaspa- pucsos faásók, vasásók, falapátok (uo. 35-37). 3. tábla: kaszák, üllő, kaszakalapács, tokmány, nádtoló kasza, szénavágó, vonyogó, acatolók, gyalázka, nádverő, gyékényfűző tű (uo. 37-40). Ezen a táblán még elég rendszertelenül csoportosítódnak a tárgyak. 4. tábla: különféle vágóeszközök: szőlőmetsző kések, sarlók, nádvágók, acatoló, hernyózóvas, kézi fűrész (uo. 41- 43). 5. tábla: gereblyék: kerti vasgereblye, szénagereblyék, tarlógereblye, törekrázó vagy rug- dalógereblyék és néhány díszített gereblye részlete (uo. 44-46). 6. tábla: villák, a természetes növésű fából készült szerszámoktól a hasított és toldott ágú favillákon keresztül az egy darab kovácsoltvas villáig (uo. 46-48). E táblán (feltehetőleg a helykihasználás miatt) szerepel még egy gyepmetsző és egy csirkeitató. 7. tábla: különböző kapafajták - az irtó- és kétágú kapától a szőlőkapáig - szerepelnek a táblán, kiegészítve néhány fejszével, valamint két díszesen faragott kapatisztítóval (uo. 48-50). 8. tábla: e táblán rendkívül vegyes összetételű tárgyi anyag szerepel, megtalálható benne a kereplő, a répa- és szecskavágó, a kézimalom, a zsákhordó fa, az olajsatu, a sertésfogó és a marhabélyegző (uo. 51-53). E tárgyféleségeknek csak egy része tartozik ma a földművelés-gyűjtemény tárgykörébe. 9-11. táblák: e táblák mindegyike rendkívül vegyes tárgycsoportot tükröz. A mai gyűjteményi felosztás szerint egyaránt találunk olyan tárgyakat, amelyek a közlekedés, teherhordás, méhészet, vadászat, világítás, kismesterségek és az állattartás tárgykörébe tartoznak. A földművelés-gyűjteménybe tartozik a felsorolt tárgyak közül a szőlőmetsző kés, a kallantyú, a seprű, az ágfűrész, a hombár, a gallyvágó olló (uo. 54-61). 12. tábla: itt vesszőből és szalmából font kosarak, kasok és baromfiólak láthatók, melyek ma jobbára a kosár-, illetve az építkezésgyűjteményhez tartoznak (uo. 61-63). 13. tábla: itt elsősorban csapdák szerepelnek, amelyek ma a gyűjtögetésgyűjteménybe tartoznak (uo. 63-65). A gazdálkodás tárgykörébe tartozó tárgyak ismertető tábláin a tárgyak egy része helynévmegjelöléssel, más része e nélkül, az általános forma megjegyzés kíséretében szerepel. A közölt és helynévmegjelöléssel ellátott tárgyak részben Jankó János gyűjtéséből, részben pedig Farkas Sándor szentesi gyógyszerész, magángyűjtő több mint tízezres gyűjteményéből származnak. (Bátky 1903b). Ebből az anyagból több mint 200 tárgy került a későbbi földművelés-gyűjteményhez.4 A tárgyak nagy része a „Nagy-Alföld” vagy „Nagy-Magyar- Alföld” megjelölést kapta. Néhány tárgy esetében biztosan tudjuk, hogy a lelőhely Szentes, 4 Leltári számaik 46171 és 71370 között elszórtan találhatók.
