Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)

II. A NEMZETKÖZI OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Wilhelm Gábor: Ázsia-gyűjtemény és Indonézia-gyűjtemény

1893-ben gróf Teleki Sámuel 111 tárgyat ajándékozott a múzeumnak. Ezeket egy kései vadászexpedícióján gyűjtötte Borneón és a Sulu-szigeteken. A borneói anyag 99 darabos (ltsz.: 5385-5483), és a Xántus gyűjtötte együtteshez hasonlóan feltűnően komplex. Bár a legnagyobb arányban kosarakat és fegyvereket tartalmaz, találunk közöttük ékszereket, halászeszközöket, hangszereket és textileket is. A Sulu-szigetekről való gyűjtemény összesen 12 íjból áll (ltsz.: 14214-14225).

1897- ben összesen több mint 3000 tárgyat vásárolt a múzeum Giovanni Bettanin kereskedőtől.130 Ebből jelentős mennyiség gyarapította az Indonéz-gyűjteményt. 1897-ben 430 darab,131 1899-ben 55 darab (ltsz.: 29333-29380, 29466-29483), 1904-ben 100 darab132 került a múzeumba az indonéz szigetvilág számos területéről (Bomeó, Szumátra, Timor, Jáva, Sulu-szigetek, Nias-, Szunda-szigetek). A Bettanin-féle anyagnak különleges szerepe van az indonéz anyagon belül. Részben a legnagyobb algyűjtemény, részben a legjelentősebb és legnagyobb számú művészeti tárgyak is itt találhatók. Bettanin vállalkozása, melynek Singapore-ban volt a központja, több mint húsz évig gyűjtött tárgyakat a 19. század második felében Délkelet-Ázsiában és Óceániában, majd ezeket európai múzeumoknak, illetve magángyűjtőknek adta el. A múzeum több részletben elsősorban fegyvereket vásárolt tőle (a 600 tárgynak kb. kétharmada), de kosarakat, textilt, hangszert, valamint több tucat szobrot is. Nem érdektelen megjegyezni, hogy az Indonézia-gyűjtemény legértékesebb darabjai (néhány Xántus gyűjtötte borneói tárgy, például pajzs mellett) a Bettanin-anyag fegyverei (kriszek, parangok) és szobrai közül kerülnek ki. A Bettanintól való vásárláskor jól megfigyelhető a sorozatokra történő koncentrálás. Itt részben az indonéz alapgyűjteményhez (azaz a Xántus és Teleki gyűjtötte tárgyakhoz) történő igazodás figyelhető meg. Mivel azok révén már létrejött egy komplex anyag erről a területről, jól indokolható volt egy-egy tárgytípus bővítése különböző változatokkal, látványos, művészi darabokkal. Ami kevésbé érthető a vásárlás szempontjából, a száznál is több szumátrai dárda (ltsz.: 18708-18825).

A Ribényi Antal kezdeményezte Néprajzi Missio-kiállítás anyagából az Indonézia- gyűjteménybe is kerültek tárgyak. A múzeum 1898-ban több részletben vett a kiállított anyagból. A Jolo- és kisebb részben a Fülöp-szigetekről egy 51 darabból álló fegyvergyűjteményt vásárolt (ltsz.: 18657-18707). Ebben az esetben könnyebben magyarázható az erre a tárgytípusra való összpontosítás. A misszionáriusok örömmel szabadultak meg a pogány fejvadászat eszközeitől. A Fülöp-szigetekről ősszobrok, hangszerek, kengyelek és további fegyverek is kerültek a gyűjteménybe.133 1900-ban vásárolt a múzeum a kiállítási anyagból egy Kei-szi- geti sorozatot. A 122 darabos gyűjtemény (ltsz.: 31621-31740, 31908-31909) ékszereket, fegyvereket és rituális tárgyakat (többek között értékes ősszobrokat) tartalmazott, s ezek erről a szigetről az első tárgyaknak számítottak.

1898- ben és 1899-ben két részletben egy kisebb, de a maga nemében egyedülálló gyűjteményt vett a múzeum Rosonovszky Frigyes udvari preparátortól. Egy 56 darabos tárgy- sorozatból álló jávai gyűjteményről van szó, mely 12 ezüst szeméremfedőből (ltsz.: 27455- 27466) és 44 ezüst ékszerből áll.134

130 NMI 45/1897. Felterjesztés Bettanin ügyében.

131 Ltsz.: 13475-13486, 18486-18509, 18708-18825.

132 Ltsz.: 54324, 54334-54369, 54376-54395.

133 Ltsz.: 19048-19124, 19160-19191, 24975-24979.

134 Ltsz.: 27467-27471, 27576-27592, 29322-29331.

Azsia-yyűitemény és Indonézia-gtüitemény