Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
II. A NEMZETKÖZI OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Wilhelm Gábor: Ázsia-gyűjtemény és Indonézia-gyűjtemény
Azsia-gyűitemény és Indonézia-gyűitemém 533 körülményeken, kutatók, muzeológusok személyes érdeklődésén, egyedi lehetőségeken múlt, mint már Xántus múzeumalapozó gyűjtése esetében is. Hozzá kell tenni, hogy ilyen hatalmas földrajzi terület esetében nemigen volt más választás. A gyűjtések tervszerűsége abban a pillanatban vált fontossá, amikor a korábbi esetleges szempontok alapján kiválasztódott a helyszín. Valamennyi eddigi ázsiai tárgygyűjtésre egyaránt jellemző, hogy a kiválasztott témában, területen megpróbáltak egy lehetőleg reprezentatív tárgymintát összeállítani a kultúra vagy a kultúra egy szeletének egészéről.107 Ha például egy etnikum életmódját örökítették meg tárgyakban, a megfigyelt háztartások többsége által használt eszközök közül gyűjtöttek össze „jellemző” darabokat. Ha sorozatokat állítottak össze, a feltételezett típusok mindegyikéből legalább egy „jellemző” példát felvettek a kollekcióba. Máig nem akad példa ugyanakkor olyan gyűjtésre, mely „mélyfúrást” végezne, azaz például egyetlen háztartásnak az ösz- jzes tárgyát reprezentálná függedenül attól, hogy az egyes darabok mennyire tipikusak az adott közösségen belül. A Néprajzi Múzeum Ázsia-gyűjteményében a A gyűjtemény jelenlegi összetétele gyűjtemény számítógépes feldolgozása szerint 15 994 tárgy található (ha az utolsó adat 93.96.19), ha a tárgyak számát a leltározott tételekkel azonosítjuk. Ez a tétel-tárgy azonosítás természetesen leegyszerűsíti a dolgot, ugyanakkor néhány száznál nagyobb eltérés a kettő között nem valószínű. Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mivel az 1980-as években kiadott múzeumi jelentésekben az Ázsia-gyűjtemény rendre 12 000 körüli darabszámmal szerepelt. A múzeumi leltárkönyvben 1965 végén, a záráskor még nincs éves gyarapodási összesítés, 1966 végén azonban már megjelenik, és innentől kezdve minden évben szerepel, azaz 1966- tól kezdve biztosan megbizhatóak az éves gyarapodást mutató számok, melyek minden bizonnyal a korábbi éveknek egy becsült tárgyszámához adódtak azután évente. Az 1968-as nagyszabású raktárrendezés során kb. 1400 tárgy kapott leltári számot, ezek részben leltári szám nélküliek voltak korábban, részben a korábbi gyakorlat szerint több tárgy is szerepelhetett egyazon szám alatt (például kötegelt nyílvesszők).108 Flesch letéti anyagából 444 darab került vissza a tulajdonoshoz 1921-ben (NMI 29/1921), további néhány száz tárgyat adtak át az Iparművészeti Múzeumnak, illetve selejteztek ki. Az előbb említett 12 000 tárgy tehát még akkor sem lehet pontos (még mindig csaknem 2000 darabos az eltérés), ha a ténylegesen meglévő tárgyakat számítjuk közéjük. Ráadásul a két legutóbbi (1958-as és 1989-es) revízió egyaránt kb. 1000-re becsülte a hiányt. A gond az, hogy egyetlen revízió sem adta meg azt a számot, amelyből a hiányokat le kellene vonni. A Néprajzi Múzeum Ázsia-gyűjteményének anyaga a maga egészében - európai összehasonlításban - nem tartozik a (például más múzeumok, muzeológusok által) legkeresettebb kollekciók közé. Ha egy általános bemutatást tartanánk a gyűjteményről, sok esetben ugyanazokról a területekről hasonló típusú tárgyakat mutatna, mint például a bécsi, a lipcsei vagy a berlini Völkerkunde múzeumok, de kevesebbet és esetleg nem olyan színvonalas darabokat. Ellenben ha eleve csak néhány, ám válogatott gyűjtést mutatunk be, akad olyan, mely a legjobbak közé tartozik. 107 Ugyanakkor általában nem a „régi” keresése jellemezte őket. 108 Az 1968-as év előtt és után nem egészen 400 tárgy kapott raktárrendezési számot
